Jégszív - 9. Fejezet

Új felállás

　

Reggel fáradtan ébredek, és teljesen kómásan állítom 'szundi' üzemmódra a mobilom ébresztőjét, hogy még öt percig alhassak.

- Nem igaz, hogy már reggel van - morog a fülembe egy mély férfi hang, én pedig először azt sem tudom, hogy ki van mögöttem. Lassan tisztul ki a fejem, és olyan eszméletlen zavarba jövök a tegnap történtek miatt, hogy nem merek Tylerre nézni.

Kimászok az ágyból, majd rá sem nézve megyek a fürdőbe. A zuhany alá állok, majd az átlagnál tovább folyatom magamra a vizet, miközben gondolatban kínzom magam.

Szerencsére nem kell tükörbe néznem, mert az teljesen bepárásodott, így nyugodtan mosom meg a fogam, majd szárítom meg a hajam, és tűzöm fel egy laza kontyba. A sminket nagyot sóhajtva kezdem el felvinni a bőrömre, és ledöbbenek a tükörképemen. A szemeim csillognak, a bőröm mintha frissebb lenne mint valaha, enyhe pír van az arcomon, valamint az ajkaim Tyler csókjaitól kidörzsölve, duzzandtan jelzik a tegnapi igénybevételt.

Mivel a köntösöm a hálóban maradt, ezért törölközőt tekerek a testem köré, és nagyot sóhajtva lépek be a hálószobámba, majd onnan a gardróbba, rá sem nézve az ágyamban pihenő szívtipróra.

- Minden rendben? - Kérdezi.

- Igen, csak sietnem kell - válaszolok, miközben gyorsan kapkodom magamra a ruháimat.

- Van időm még beugrani a zuhany alá? - Érdeklődik, és hallom, ahogy kikel az ágyból.

- Siess - kérem, mire beleegyezően dörmög valamit, és fél pillanattal később már hallom is, hogy zubog a víz a fürdőben.

Kissé nyugodtabban lépek a nappaliba, mert tudom, hogy egyenlőre nem kell a szemébe néznem, és sietve pakolom össze a tervrajzokat, amire ma az irodában szükségem lesz.  Tyler éppen akkor jelenik meg, amikor a pólóját emelem fel a földről, elém lép, és mélyen a szemembe néz.

- Minden rendben? - Kérdezi meg már másodszorra, és tudom, hogy tudja, hogy valami gond van. Megfogadtam magamban, hogy soha többé nem fogok úgy viselkedni egy férfival, ahogy azt elvárja, és soha többé nem azt fogom mondani, amit szerintem hallani akar, hanem azt, ami az igazság.

- Nem, semmi sincs rendben - mondom őszintén, mire bólint egyet, és várja, hogy folytassam. - De most nincs időm ezt megbeszélni veled, mert el fogok késni a munkából. Megtennéd, hogy összekapod magad, hogy indulhassak? - Nyomom a kezébe a pólóját, ő pedig nem tiltakozik, teszi, amit kérek tőle.

A portás érdekesen méreget minket, amikor átsietünk az előcsarnokon, én pedig teljes zavarban próbálom kerülni a pillantását, mert eszméletlen megalázónak érzem ezt a reggeli 'szégyen-sétát'.

- Gyere, elviszelek - fogja meg a kezem kint az utcán Tyler, és összefonja az ujjainkat. Furcsa érzés megint kézenfogva járni valakivel, de nem akarok jelenetet rendezni, így követem az autójáig, melynek ajtaját előzékenyen nyitja ki nekem.

Az út alatt egyikünk sem szólal meg, és ha nem menne a rádióban halkan a zene, akkor eszméletlen kínos lenne a csend. Szerencsére a forgalom ma reggel nem olyan vészes, így hamar megérkezünk, nekem pedig még van öt percem felérni a megfelelő emeletre.

- Köszönöm a fuvart - nézek rá, majd nyitnám az ajtót, de a combomra teszi a kezét, és megállít.

- Nem tudom mi van, de meg kell beszélnünk - néz rám komolyan.

- Tudom - bólintok, mire látom, hogy a pillantása a számra siklik. - Mennem kell - nyitom ki az ajtót, és szinte bemenekülök az épületbe.

Nem tudom, hogy mi van velem, de egyszerűen nem akartam, hogy megcsókoljon. Valamiért most nem érzem helyesnek ezt az egészet. Nem hiába mondják, hogy a másnap mindig mindent más megvilágításba helyez.

- Jó reggelt - köszön Tina, amikor a pultjához érek. - Történt valami? - Kérdezi azonnal.

- Ennyire nyilvánvaló? - Sóhajtom, mire megrántja a vállát.

- Csak így még nem láttalak - magyarázza. - Egyébként a reggeli ügyfél lemondta, szóval lazán indul a napunk - mosolyog rám. - Amúgy meg fejlemények vannak a Roy-hadműveletben - kacsint, mire én is felélénkülök.

- Mesélj - kérem azonnal.

- Nem megyünk el reggelizni? - Kérdez vissza. - Már ha a főnökasszony is úgy gondolja - néz rám nagy szemekkel.

- Nem vagyok a főnököd - forgatom a szemem. - Menjünk enni - mosolyodok el végül.

 

Húsz perccel később egy kávézó csendes sarkában ülünk és várjuk, hogy megérkezzen a reggelink, miközben Tina kávét, én pedig gyümölcsteát szürcsölgetek.

- Szóval Roy... - nézek kíváncsian a titkárnőmre, aki ennél már sokkal több számomra, azt hiszem a legjobb barátnőm, aki mindig is hiányzott az életemből.

- A lényeg, hogy minden a tervek szerint halad - kuncog. - A hívásait nem veszem fel, az irodában meg folyamatosan csak egyszerű munkatársként kezelem, ami nagyon zavarja, mert állandóan flörtölni próbál velem - magyarázza. - Bár nem terveztem, hogy féltékennyé teszem, de tegnap jött egy futár, és rám mozdult, Roy meg pont ott volt. A srác gátlástalanul megbámult, én meg úgy tettem, mintha élvezném, hogy a gondolataiban már nincs rajtam ruha. Telefonszámot cseréltem vele, de úgy hogy egy kamu számot beírtam a mobiljába, és mondtam neki, hogy majd hívjon fel, de ne most mert a főnököm nagyon pipa lesz. Aztán a srác lelépett, én meg mintha mi sem történt volna válaszoltam a telfonhívásokra, miközben ő lyukat égetett belém a dühös tekintetével - meséli, mire felnevetek. - Egész nap vidultam, aztán miután hazamentél én is pakolni kezdtem, hogy induljak. Már senki nem volt az irodában, így teljesen ledöbbentem, hogy akkor lépett a lifhez amikor én. Még fél emeletet sem mentünk lejjebb amikor rácsapott a stop gombra, és leállította a felvonót, aztán úgy elkezdett velem kiabálni, mintha legalábbis a felesége lennék, aki a szeme előtt akarja megcsalni. Nekem sem kellett több, közöltem vele, hogy semmi köze a szerelmi életemhez, meg hogy valójában nem akartam a futár sráctól semmit, de azért is le fogok vele feküdni, hogy megmutassam, hogy nincs uralma felettem, mert nem vagyok a k*rvája. Nem mondott semmit csak elkapott, és olyan szenvedélyesen megcsókolt, hogy én konkrétan majdnem elélveztem - nevet magán Tina, én meg leesett állal hallgatom a történetet. - De nem engedtem, hogy azt higyje nyeregben van, ellöktem magamtól, lekevertem neki egy pofont, és közöltem vele, hogy ha még egyszer megpróbál az akaratom ellenére megcsókolni, akkor ott fogom megütni, ahol a legjobban fáj neki. Ezek után újra elindítottam a liftet, és csendben utaztunk a parkolóházig. Amikor ki akartam hajtani az autómmal egyszerűen elém állt és nem volt hajlandó arrébb menni. Kérdeztem tőle, hogy mi a fenét akar, mire a képembe ordította, hogy egy randit. Teljesen ledöbbentem, hogy ezt az ő szájából hallom, és közöltem vele, hogy ne akarjon belőlem hülyét csinálni, mert nem tűröm el - mondja. - Szóval a vége az lett, hogy ma este elmegyünk vacsorázni.

- Azt a mindenit - mosolygok, és közben megérkezik a reggelink. - Nagyon kíváncsi leszek, hogy hogy fog viselkedni.

- Nem tervezem, hogy megkönnyítem a dolgát, szóval jobb lesz, ha felköti a gatyáját - kuncog Tina. - Egyébként nem tudom, hogy megköszöntem-e már a tanácsodat, de ha nem, akkor tudnod kell, hogy bárhogy is fog alakulni a ma este, én örökre hálás leszek neked.

- Semmiség - legyintek, majd enni kezdek.

- Na, de most mesélj te - kéri.

- De meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek - nézek rá nagyon komolyan, mire bólint. - Megismertem egy férfit - kezdem, és már most felcsillan a szeme. - A múltkor mikor beültünk abba a klubba, akkor már másodszor futottam vele össze, és azt mondta, hogy ha megint találkozni fogunk, akkor adnom kell neki egy esélyt, hogy rendesen bemutatkozzon.

- Találkoztatok mi? - Nevet fel Tina.

- Igen - bólintok. - Meghívott vacsizni, és nagyon jól éreztem magam vele, rengeteget beszélgettünk, de én elmondtam neki, hogy jelenleg a babám a legfontosabb, és hogy én nem igazán vagyok kész egy kapcsolatra. Látszólag ezt akkor elfogadta és megértette, így azután az este után napokig SMS-eztünk, mert el kellett utaznia a városból. Aztán tegnap este hazaért, és felhívott, én meg megkívántam az epret, ő közölte, hogy hoz nekem. Ne kérdezd, hogy miért mentem bele, de átjött, és... - akadok meg, mert kicsit félek Tina reakciójáról.

- Lefeküdtetek? - Kérdez rá nyíltan.

- Nem egészen - rázom a fejem. - Konkrétan szex nem volt, csak a pólómtól szabdított meg, de mi mindketten...

- Még rajtad volt a ruhád, és úgyis..? - Vág közbe Tina, mire mélyen elvörösödök, és csak bólintok egyet. - Hát ez egy isten lehet - néz rám irigykedve.

- Az, és aztán elaludtunk a kanapén, én meg mikor megébredtem, nem akartam haza küldeni az éjszaka közepén, szóval velem aludt, de a ma reggel valami pokoli volt. Olyan zavarban éreztem magam, hogy rá sem bírtam nézni, pedig tegnap este addig győzködött, hogy igent mondtam arra, hogy a barátnője legyek. Akkor helyesnek tűnt, de ma reggel már nem tűnt ilyen jó ötletnek - sóhajtom, miközben az ételt piszkálom a villámmal. - Tina, ez a pasi tényleg egy főnyeremény, és én nem értem, hogy mi a fenét akar tőlem. Bárkit megkaphatna, én meg egy egyedülálló anya vagyok. Imádom a babámat, nehogy félre értsd, de hogyan kérhetném tőle ugyanezt?! Ugyanakkor nem tudnék egy olyan férfivel együtt élni, aki nem szereti a pocaklakómat is. A fenébe is, ez a férfi annyira tökéletes, hogy nehéz elhinnem, hogy ez az, amit akar - mutatok magamra, Tina pedig nagyon komolyan néz rám.

- Gyönyörű vagy, okos, kedves, törődő, figyelmes, és süt rólad, hogy mennyire szereted a babádat, még akkor is, ha tudod, hogy egyedül kell majd őt felnevelned. Hülye lenne ez a srác, ha nem akarna téged. Számomra csak az a kérdés, hogy mennyire gondolja ezt komolyan. Neked most nyugalomra és segítségre van szükséged, mert azért nehéz feladat egy gyermeket gondozni, és ezzel neki is tisztában kell lennie - fejti ki a véleményét.

- Nem tudom - rázom a fejem.

- Ha érdekel a pasi, akkor add meg neki az esélyt arra, hogy meggyőzzön, ha pedig nem szeretnéd ezt az egészet, akkor mondd neki, hogy mégsem állsz erre készen. A tegnap miatt pedig nem kell rosszul érezned magad, felnőtt nő vagy, aki nem tartozik elszámolással senkinek - rántja meg a vállát, én pedig egy kicsit megnyugszom.

Az, hogy Tina külső szemlélőként nem ítél el, és nem tart felelőtlen szülőnek, az sokat jelent. Nem akarom veszélyeztetni a babámat, felelősségteljes anya szeretnék lenni, akkor is ha törpicúr még nem érkezett meg. Nem hiszem, hogy Tyler valaha is bántaná őt, vagy engem, de akkor is át kell gondolnom ezt az egészet.

 

A nap hamar eltelik, én pedig egy picit túlórázva, Tyler házán dolgozok. Tinával egyetemben már mindenki lelépett az emeletünkről, és már csak én vagyok itt, de most örülök a csendnek és a nyugalomnak.

A pocakomat simogatva tűnődök a tervrajz fölött, mert még mindig nem találtam ki, hogy hova kerüljenek Tyler trófeái, bár rá kell jönnöm, hogy ez inkább egy belső építészt igényelne.

Felkapom a fejem, amikor megcsörren az irodai telefon, a következő pillanatban pedig csodálkozva hallgatom a portást, aki szerint vendégem érkezett. Amikor megkérdezem, hogy ki, azonnal Tyler nevét mondja, én pedig ahelyett, hogy felhívnám, közlöm, hogy öt perc múlva lent leszek.

Egész nap próbáltam nem gondolni arra, hogy vár még rám egy beszélgetés vele, de úgy látszik a sors utolért Tyler személyében. Nagyot sóhajtva figyelem, ahogy a lift számlálója egyre kevesebbet mutat, majd amikor kinyilnak a fémajtók meg is pillantom őt.

- Szia - köszönök, mire biccent egyet felém.

- Viszontlátásra, Miss Horváth - köszön el tőlem a portás, és kíváncsian mered a párosunkra.

- Viszlát - búcsúzom el én is, majd Tylerrel elindulunk a kocsija felé. Szótlanul terelget, majd kinyitja nekem az ajtót, és bezárja, amint beszálltam az autóba. Megkerüli a járművet, beszáll, megvárja, amig bekapcsolom a biztonságiövem, majd indít is. Enyhén szólva megrémít, hogy nem szól hozzám egy szót sem, és amikor leparkol a saját lakása előtt, kicsit meglepődök.

- Gyere - szól hozzám most először, én pedig összerezzenek a hangjára.

Követem őt fel a lakásáig, ahova előzékenyen elsőként enged be, majd újra megkapom a vendégpapucsot, és kéri, hogy üljek le a nappaliba, mert valamit mutatni akar.

Amikor belépek a helyiségbe ledöbbenek, mert teljesen át van rendezve, és egy kivetítő van beszerelve a szoba közepére, és a fehér falra van irányítva.

- Oké - sóhajt nagyot Tyler, és megáll velem szemben. - Sokat gondolkodtam ma, és azt hiszem tudom, hogy mi a probléma, szóval mivel szerintem így egyszerűbb, készítettem egy prezentációt arról, hogy miért is kéne beadnod nekem a derekad - kezdi, én pedig felnevetek. Elképesztő ez a pasi - Ne nevess, ez teljesen komoly dolog. Szóval, ez vagyok én - mondja és megjelenik a falon két kép róla, az egyiken hétköznapi ruhában van, míg a másikon a hokis felszerelésében. - Mivel nem vagyok naív, és tudom, hogy bárki bármit mond, a külső igenis fontos, így felhívnám néhány dologra a figyelmed - mondja, és folyamatosan váltogatja a képeket. - 195 centi magas vagyok, amit általában szeretnek a nők, erős is vagyok, szóval bármikor fel tudlak kapni, hogy ágyba cipeljelek - kacsint, én meg megint felnevetek. - Ó, igen, ezért konkrétan odavannak a női egyedek - bólogat, amikor csak a kockás hasáról villan fel egy kép.

- És ha csak photoshop? - Nézek rá kétkedve, holott tudom, hogy nem igaz.

- Te akartad - rántja meg a vállát, lekapja magáról a pulcsiját, majd mellém lép, elkapja a kezem, és a hasára húzza. Megfeszülnek az izmai az érintésem alatt, én pedig szégyentelenül simítok végig a kockákon. - Photoshop? - Néz rám vigyorogva.

- Nem - rázom a fejem. - Folytasd - bökök a kivetítő felé, mire halkan nevetve lép vissza a helyére, de a pólóját nem veszi vissza. - Elterelés? - Mutatok a félmesztelen alakjára.

- Nálad mindent be kell vetni - ránt a vállán egyet, majd ismét vált a kép a falon, és a gyönyörű kék szeme jelenik meg. - Egyszer valaki azt vágta a fejemhez, hogy ebben a szempárban semmi melegség sincs, és hogy pont olyan jeges a pillantásom, mint a szívem - magyarázza.

- Jégszív - motyogom, mire rám villan a szeme.

- Azt mondta, hogy képtelenség belőlem érzéseket kicsikarni, de azt hiszem csak nem ő volt a megfelelő nő - fejezi be elmerengve, az arca elfelhősödik egy pillanatra, majd ismét vált a kép. - Ők a szüleim, Susan és Harry Jenkins. Anyukám eredeti foglalkozása énektanár, de miután megszülettünk a bátyámmal, nem ment vissza dolgozni, hanem magánórákat kezdett adni, hogy többet lehessen velünk. Apa egy vérbeli üzletember, aki egy egész birodalmat épített fel, de hamar elege lett belőle, szóval most a bátyám a főnök a családi vállalkozásban - magyarázza és újra képet vált. - Ő a bátyám Sean, a felesége Katy és a kislányuk Tammy. Mint már említettem a bátyám a családi vállalkozást vezeti, Katy reklámszakember, a pici Tammy pedig idén fogja kezdeni a sulit. Én vagyok a kedvenc nagybácsija, annak ellenére is, hogy sajnos nincs sok időm vele lógni a jégkorong miatt, de minden hónapban legalább egyszer, ha időm engedi, együtt töltünk egy napot, és itt is alszik. Lényeg a lényeg, hogy imád engem - mondja, és fotókat mutat kettejükről, amiket mosolyogva nézek végig. - Tudom, hogy nem érted, hogy mit akarok tőled, de tudnod kell, hogy engem nem zavar, hogy terhes vagy. Imádom a gyerekeket, évente többször is részt veszek olyan akciókban, amikor hátrányos helyzetű gyerekek napját vidítjuk fel. Minden évben jótékonykodok is. Billnek van egy alapítványa, ami azzal foglalkozik, hogy tehetséges gyerekeket kutat fel, akik sajnos az anyagi körülményeik miatt nem tudnak továbbtanulni. Jelenleg öt fiatalt támogatok, de persze névtelenül - magyarázza, és csak úgy villognak a képek a falon. - Szeretnék része lenni az életeteknek. Tegnap talán kicsit tovább mentünk, mint így az elején kellett volna, de én képes vagyok visszafogni magam. Tudom, hogy neked a babád a legfontosabb, és teljes mértékben megértem, de szeretném, ha nekem is lenne helyem a fontossági listádon - utoljára vált a kép, és egy hatalmas kérdőjelet pillantok meg, fölötte pedig a kérdést: "You and me?". - A hoki miatt rengeteget utazok, és sokat vagyok távol, ami azt jelenti, hogy nem lehetek mindig ott veletek, de esküszöm, hogy igyekezni fogok - győzköd. - Nagyon kedvellek téged, és tudni akarom, hogy mi lehet ebből - néz mélyen a szemembe, én pedig hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak.

A pocaklakóm ezt a pillanatot választja, hogy hatalmasat rúgjon, holott egész nap nyugodt volt, én pedig ezt jelnek veszem. Talán csak azért élénkült fel ennyire, mert nagyon hevesen ver a szívem, de bármi is legyen az oka, az biztos, hogy eddig csak akkor volt ilyen aktív, amikor Tyler a közelemben volt.

- Rendben - mondom halkan, de ő mégis meghallja.

- Rendben? - Néz rám kérdően.

- Le kell lassítanunk, de próbáljuk meg - bólintok, mire széles mosoly terül el az arcán. Felállok, és hozzá sétálok, majd a kezeimet az arcára simítom. - A gödröcskéidet kihagytad, azokért is oda vagyok, eszméletlen aranyosak - mondom vigyorogva, mire felnevet, és körém fonja a karjait.

- A lassításba még belefér, hogy addig csókolózunk, amíg levegőnk van? - Kérdezi, de már szinte a számba suttogja.

- Azt hiszem - válaszolok, miközben az ajkaim az övén mozognak. Neki sem kell több bíztatás, számra tapad, és tényelg addig csókol, míg a tüdőm oxigénért könyörög.