Jégszív - 10. Fejezet

Nyilvánosság

　

Mosolyogva figyelem Tylert, miközben a zöldségeket vágja fel a salátához, de olyan óvatossággal, és olyan lassan, hogy tudom, tényleg igazat mondott, amikor közölte, hogy nem tud főzni.

Már egy hete volt, hogy a prezentációjával meggyőzőtt, és azóta sem bántam meg, hogy adtam ennek az egésznek egy esélyt. Jól megvagyunk együtt, bár még nagyon friss ez az egész. Próbálunk mínél több időt egymással tölteni, de én késő délutánig dolgozok, neki pedig ott van a csapata, az edzések, és holnap el kell utaznia, mert idegenben lesznek mérkőzései.

- Ne bámulj - szól rám, mire kuncogni kezdek.

- Eszméletlen béna vagy - rázom a fejem, majd kiveszem a kezéből a kést, és gyorsan befejezem a darabolást.

Mögém lép, hátulról átölel, a fejem tetejére támasztja az állát, és onnan figyeli, ahogy két perc alatt megoldom azt, amihez neki egy fél órára szüksége lett volna. Ráöntöm az öntetet a zöldségekre, majd ellépek előle, hogy benézzek a sütőbe, ahol burgonya, és sajtos, tejfölös csirkemell sül éppen.

- Még öt perc kell neki. Kicsit megpirul, és ehetünk is - magyarázom neki, de mintha nem igazán érdekelné, csak visszahúz az ölelésébe és az ajkaimra tapad.

Nagyon sokat csókolóztunk az elmúlt héten, én pedig teljesen olyan vagyok, mint egy kislány, aki megszerezte magának a suli legmenőbb pasiját. Kicsit talán el sem hiszem, hogy mindez velem történik, de Tyler szerencsére mindig emlékeztet rá.
 

A vacsora kellemesen telik, majd a kanapémon elfeküdve nézünk meg egy filmet, amit még egyikünk sem látott. Egy romantikus vígjátékról van szó, amin sokat nevetünk, én pedig a végén el is sírom magam, amikor a főhős és a főhősnő egymásra talál.

- Egyébként olyan szemétség, hogy minden film itt ér véget - motyogom, miközben a fejem Tyler mellkasán nyugszik. - Oké, hogy végre összejöttek, de azért ez nem ilyen egyszerű. Arról miért nincsenek filmek, hogy mi jön ezután? - Kérdezem kissé felháborodva, mrie Tyler nevetve puszil meg.

- Nem tudom, de írnod kéne néhány producernek az ötleteiddel, szerintem kasszasiker lenne - viccelődik.

- Írni is fogok nekik - vágom rá komolyan, de aztán elnevetem magam.

- Lassan mennem kell, holnap korán kelek - sóhajt, de nem mozdul.

- Hányra kell a reptéren lenned? - Kérdezem halkan.

- Hétre - válaszol.

- És mikor jössz vissza? - Emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Pontosan hét nap múlva - mosolyog rám, és egy puszit nyom az orromra.

- Találkozunk majd? - Kérdezem tőle egy kicsit zavarban.

- Aznap van az anyukám szülinapja, és családi vacsora lesz otthon - válaszol.

- Ó, értem - bólintok. - Akkor majd máskor - mosolygok végül, bár nem túl őszintén. Nem akarok túl tapadósnak tűnni, ezért nem ajánlok fel egy konkrét időpontot. Az én napirendem sokkal kiszámíthatóbb, mint az övé, szóval ha találkozni akar velem, akkor ő könnyebben megtalálja azt az időpontot, ami mindkettőnknek jó.

- Oké - mondja, de olyan, mintha közölni akarna még valamit, de aztán mégis meggondolja magát. - Tényleg mennem kell - nyom egy apró csókot a számra, majd mindketten felállunk a kanapéról.

Az ajkaimat harapdálva nézem végig, ahogy felveszi a cipőjét és a kabátját, majd ellenőrzi, hogy megvan-e mindene, és elindulunk kifelé a felvonók felé. Hívja a liftet, majd közelebb lép hozzám, és átölel. A száját a homlokomra szorítja, majd egy puszit nyom az orromra, végül pedig addig csókol, ameddig a lift csilingelve jelzi, hogy ideje mennie.

- Vigyázz magatokra - puszil meg, majd ellép tőlem.

- Te is - karolom át magam, mert olyan szerencsétlenül érzem magam.

Fél pillanattal később eltűnik a szemem elől, én pedig nem tudom miért, de sírva fakadok. Ez az egész búcsú olyan rossz érzéssel tölt el, ráadásul azt sem tudom, hogy mikor fogom látni legközelebb.

Meg kellett volna kérnem, hogy maradjon itt velem ma éjszaka, de őszintén szólva nem mertem. Amióta eldöntöttük, hogy komolyan megpróbáljuk együtt, tényleg lelassítottunk. Találkozgatunk, együtt töltjük a szabadidőnket, csókolózunk és összebújunk, de ennél tovább nem mentünk. Meg sem próbálta átlépni azt a határt, amitől a múltkor frászt kaptam, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Ugyanakkor hiányzik, hogy úgy érjen hozzám. Egy kívánatos nőnek éreztem magam a karjaiban, aki képes arra, hogy felizgasson egy férfit, és nem egy dagadt bálnának, akit még bottal sem piszkálna meg egy olyan tíz pontos pasi, mint Tyler.

Csak állok a lift előtt, és azon gondolkodom, hogy mi lett volna a helyes döntés, amikor megint csilingel a lift, majd nyílnak a fém ajtók, de nem az van ott, akit én vártam.

- Minden rendben? - Kérdezi a szomszédom, aki a felvonóval érkezett.

- Igen, persze - törlöm le a könnyásztatta arcomat, majd besietek a lakásomba.

Ledőlök a kanapén lévő párnára, és rögtön megérzem Tyler illatát, amitől ismét eltörik a mécses, ma már sokadszorra. Sosem voltam sírós, de amióta terhes vagyok azóta nagyon érzelmes is, amit Tyler jelenléte az életemben csak fokoz.

Folyamatosan pörögnek a gondolataim, míg végül valami kattan nálam, és meg sem állok a mobilomig, ami abban a pillanatban csörren meg, amikor Tyler számát akarom tárcsázni.

- Szia, itt hagytál valamit? - Kérdezem, azonnal fogadva a hívást.

- Csak olyan hülyén érzem magam - válaszol őszintén, és nagyon halkan, szinte alig hallom. - Nem így akartam tőled elbúcsúzni, amikor ilyen sokáig nem foglak látni - sóhajt, és tudom, hogy nehezére esik lefolytatni ezt a beszélgetést. Ismerem már annyira, hogy tudjam, nem szeret az érzéseiről beszélni.

- Fel akartalak hívni, de megelőztél - szipogok.

- Te sírsz? - Kérdezi meg azonnal.

- Csak egy kicsit - veszek mély levegőt.

- Miért?

- Mert szeretném ha itt lennél, és éreztem a párnámon az illatod - zagyválok össze-vissza, miközben csak az ölelésére tudok gondolni.

- Még az autómban ülök, a lakásodnál - mondja csendesen, de hallom a hangján, hogy mosolyog.

- Milyen korán kellene holnap kelnünk, ha azt kérném, hogy aludj ma velem? - Kérdezem minden bátorságomat összegyűjtve.

- A cuccom itt van az autóban, szóval hatkor - magyaráz, én pedig elindulok a liftek felé.

- Feljössz? - Kérdezem végül.

- Biztos?

- Szeretném, ha itt aludnál velem - mondom neki. - Lemegyek eléd, hogy a portás ne nézzen bolondnak, amiért ki-be járkálsz ilyen későn.

- Oké, várlak - mondja még, majd szó nélkül bontja a hívást.

Pillanatokon belül leérek a felvonóval, majd mivel még nem látom az aulában, ezért kilépek a toronyház elé. Összehúzom magamon a pulcsimat a hidegben, és meg is bánom, hogy kimerészkedtem a hideg, téli éjszakába.

- Meg fogsz fázni - pillantom meg Tylert, aki látva a vacogó alakomat, felgyorsítja a lépteit. - Menjünk be - ölel át, egy gyors csókot nyom a számra, majd be is terel az épületbe. Egy kis táska van a kezében, amit akkor veszek észre, amikor int a portásnak, de aztán semmi sem érdekel, csak Ő.

Amint kettesben maradunk a liftben, próbál felmelegíteni, aminek azt a módját választja, hogy a kabátját lekapja magáról, és rám teríti, majd szorosan magához húz, és az ajkaimra tapad. Nem tiltakozok, sőt egyenesen élvezettel nyögök fel, amikor elmélyíti a csókunkat, és alig akarunk elválni egymástól, amikor felérünk a megfelelő emeletre.

Amikor végre beérünk a lakásomba, felakasztom a kabátját, ő ledobja magáról a cipőjét, majd úgy döntünk, hogy nem húzzúk tovább az időt, hanem mindketten elmegyünk zuhanyozni.

Fél órával később már az ágyban fekve figyelem, ahogy alsógatyában, a tökéletesen kidolgozott testével bevonul a hálószobámba, majd lekapcsolva a villanyokat, bemászik mellém.

- Gyere ide - húz magához azonnal.

Végeláthatatlan csókolózásba kezdünk, simogatjuk egymást, és amennyire a pocakom engendi összesimulunk, így hamarosan megérzem a vágyát a combomnak feszülni.

- Ne haragudj - kér elnézést, amikor észreveszi, hogy feltűnt a kívánalma.

- Igazából bóknak veszem - vigyorgok rá, mire felnevet, és újra megcsókol.

Nem tudom mennyi idő telik el, de egy utolsó hosszú és mély csók után kissé kimerülten hajtom a fejem a mellkasára és szinte abban a pillanatban el is alszom.
 

Finom csókokra ébredek. Puszilgatja a nyakamat, végighalad az állam vonalán, végigpuszilja az arcom, aztán kapok egyet a homlokomra, az orrom hegyére, végül pedig a számra szorítja a sajátját. Nem bírom ki, hogy ne mozduljak meg, ezért a kezemet a tarkójára simítva beletúrok a hajába és viszonzom az érintését.

- Jó reggelt - nevet a számba, amikor elválunk, én pedig kinyitva a szemem a világ legkékebb szempárjával találom szembe magam.

- Fel vagy öltözve - nézek végig rajta a szemöldökeimet összehúzva.

- Mennem kell - támasztja a homlokát az enyémnek.

- Biztos? - Kérdezek vissza, mire felnevet.

- Eléggé - csókol meg újra. - Mindig ilyen kapható vagy reggel? - Kérdezi, amikor visszahúzom magamra.

- Hallottál már arról, hogy a terhes nők megvesznek a szexért?! - Húzom fel az egyik szemöldököm, Ő meg elvigyorodik. - Nos, el kell mondanom, hogy jobbban tombolnak bennem a hormonok, mint egy kamaszban, és mindenről a szex jut eszembe - magyarázom minden szágyenérzet nélkül, miközben végigsimítok az arca két oldalán. - Mondtam már, hogy imádom a gödröcskéidet? - Nyomok mindkettőre egy-egy puszit.

- Gyere, kísérj ki - sóhajt fel, majd feláll mellőlem, és megvárja ameddig kimászok az ágyból. Segít felvenni a köntösöm, ami már alig ér rajtam körbe a pocakom miatt, majd miután felvettem a mamuszomat, összefonja az ujjainkat, és kimegyünk a liftekhez.

Megnyomja a hívógombot, aztán magához húz, és addig ölel, ameddig fel nem ér a felvonó.

- Nem akarok búcsúzkodni - mondom neki mielőtt még bármit is mondana.

- Akkor nem búcsúzkodunk - rántja meg a vállát, majd lehajol és megcsókol. - Nem sokára találkozunk - kacsint egyet, majd belép a liftbe.

- Hiányozni fog a gödröcskéd a héten - mondom még, majd abban a pillanatban eltűnik a szemem elől.

 

"Nem leszünk jóban, ha folyton ezt fogod velem csinálni..."

 

Vigyorogva olvasom el az üzenetét, miközben felkészülök a mai napra, és összepakolom a szükséges dolgokat, amiket be kell vinnem az irodába.

 

"Mármint? :D"

 

"Te is hiányozi fogsz nekem, bébi! :* Írok, ha megérkeztem."

"Bébi?"

Sosem becézett még így, és amúgy általában rühellem, amikor egy pasi így szólít, de ha elképzelem ahogy a mély, kellemes hangján a fülembe súgja, akkor teljesen bevadulok, ugyanakkor el is lágyulok tőle. Mert tudom, hogy ez tőle kedveskedés, és nem csak azért szólít így, mert képtelen megjegyezni a nevem.

 

"?"

"Semmi. :*"

 

Küldöm el vigyorogva, és lezártnak tekintem a témát. 'Baby' lettem, és mosolyognom kell, ha erre gondolok, mert alig várom, hogy halljam ahogy az új becenevemen szólít.
 

Pontosan nyolckor érek be az irodába és azonnal feltűnik, hogy amint belépek megfagy a levegő, és árgus szemekkel nézi mindenki, hogy hogyan sétálok Tina pultjáig.

- Mi folyik itt? - Kérdezem egy gyors köszönés után.

- Hogyan titkolhattad el? - Kérdezi tőlem teljesen kiakadva.

- Mi bajod van? - Értetlenkedek továbbra is, mire az orrom alá tolja a táblagépét.

Megfagy bennem a vér, amint meglátom, hogy egy pletykaoldal van megnyitva, és a kezdőoldalon Tyler és én vagyunk a legnagyobb atrakció, amint a lakásom előtt csókolózunk. Nem tudom, hogy miért, de egy olyan pánik uralkodik el rajtam, hogy érzem, le kell ülnöm, vagy össze fogok esni.

- Anna - jön ki azonnal a pultjából Tina, mellém lép, és bevezet az irodámba, ahol leültet, hoz nekem egy pohár vizet, és egy kockacukrot nyom a számba.

- Jól vagyok - szólalok meg néhány perc után, Tina pedig előttem guggolva lesi, hogy mikor fogok elájulni.

- Fenéket vagy jól - rázza a fejét. - Még mindig fal fehér vagy - rázza a fejét rosszallóan.

- Csak meglepődtem - motyogom, és érzem, hogy kezd visszatérni az erőm.

- Mikor akartad elmondani, hogy minden nő álma, a Te pasid? - Kérdezi mosolyogva, mire ismét a táblagépet kezdem fürkészni.

A cikk lényegében egy találgatás, semmit sem jelentenek ki, amiért perelhetőek lennének, ugyanakkor egyértelmű a célzás arra, miszerint én egy olyan nő vagyok, aki azzal fogta meg magának a helyi szupersztárt, hogy teherbe esett tőle.

- A mai ügyfeleimet mondd le kérlek, haza kell mennem - állok fel, és kifelé indulok.

- Természetesen - bólint Tina komolyan, amikor látja, hogy mennyire megvisel ez az egész. - Ne haragudj a kirohanásom miatt - szól még utánam, mire megfordulok, és visszalépkedve megölelem.

- Semmi baj - rázom a fejem. - Holnap bejövök, csak ezt most fel kell dolgoznom, és beszélnem kell vele - utalok Tylerre, majd amikor elhúzódok Tinától együttérzést pillantok meg a szemében, ami nagyon jól esik.

- Próbálj ne erre gondolni - simít végig a karomon, mire szomorúan rá mosolygok, és elindulok hazafelé.

Az utamat kényelmetlen figyelem követi, és összesúgnak a hátam mögött, ami nagyon rosszul érint, mert úgy gondolom, hogy nem érdemlem meg ezeket az elítélő pillantásokat.

A taxiban hazafelé elküldöm a pletykaoldal internetes elérhetőségét Tylernek SMS-ben, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog reagálni, bár tudom, hogy most még valószínűleg a repülőn ül.