Jégszív - 18. Fejezet

Remény

 

Izgatottan megyek ki másnap a repülőtérre, mert hosszú hónapok után végre újra láthatom a szüleimet. A terhesség hamarosan véget ér, azután pedig már én is anyaként élem majd tovább az életem, ami biztos vagyok benne, hogy egy csodálatos dolog lesz, de egyenlőre még a saját szüleimet akarom, és azt hogy a pici lányuk lehessek még egy rövid időre.

Ráadásul itt van ez a helyzet Tylerrel is, amiről még nem szóltam anyukáméknak, és fogalmam sincs hogyan kezdjek bele. Tudom, hogy ők mindenben mellettem állnak, és valószínűleg nekem adnának igazat, de bennem van az, amire Tina hívta fel a figyelmem tegnap. Ha valóban egy félreértésről van szó, és Tyler észszerű magyarázatot tud adni erre a felháborító dologra, akkor viszont nem szeretném, hogy a szüleimnek egy rossz érzés maradjon meg nekik Tylerrel kapcsolatban. Nem akarom, hogy rosszat gondoljanak róla, hogy ferdén nézzenek rá. Ezért sem tudnak a most kialakult helyzetről, Ők még mindig azt hiszik, hogy csupa boldogság az életem miatta.

- Drágám - hallom meg az anyukám hangját a hatalmas terminálban, és nem csak én, hanem szinte midenki felé kapja a fejét, mert nem elég, hogy nagyon hangosan kiált oda nekem, hanem még mindezt magyarul is teszi.

- Anya - mosolygok, majd figyelem, ahogy sietve hozzám lép, míg apa a háttérben a hatalmas bőrönddel bajlódik. Végre megkapom a finom ölelést, amire már hónapok óta várok, majd apukám is a karjaiba zár, én pedig azt érzem, hogy végre minden rendben lesz, mert Ők itt vannak velem.

- Hol hagytad a lovagodat, drágám?! - Néz mögém anya, majd a tömeget kezdi el fürkészni, de tudom, hogy úgysem fogja megtalálni Tylert.

- Nagyon elfoglalt ezen a héten - hazudok, mert nem akarom egy reptér kellős közepén ismertetni a magánéletemet. - Gyertek menjünk - mosolygok végül, majd lassan elindulunk.

Anya mindenre rácsodálkozik, ahogyan az utcákon suhanunk a sárga taxiban. Imádom nézni, ahogy felismeri a helyeket az egyik kedvenc fimjéből, hogy folyamatosan kérdezget, és olyan mint egy gyerek, akit végre elvittek Disneylandbe.

Miután megérkezünk a lakásomhoz, bemutatom a szüleimet a portásnak, és jelzem neki, hogy néhány hétig a vendégeim lesznek, hogy a belépésnél ne legyenek gondok, majd végre felérünk a megfelelő emeletre, a szüleim pedig elámulnak a lakásomon, de leginkább a kilátásért vannak oda.

- Csodálatos ez a hely kislányom - öleli át apa a vállam, míg anya Mia szobájában nézelődik.

- Nagyon szeretek itt lenni - nézek fel rá, Ő pedig bólint és egy puszit nyom a homlokomra.

- Ugye azért megismerhetjük azt a fiút?! - Néz rám kérdően.

- Igen apa, csak Tyler tényleg komoly sportoló, akinek a szezonban nagyon szoros a beosztása. Tudod, hogy említettem, hogy volt egy sérülése nemrég, és végre a héten elkezdhet edzeni, ami hatalmas előrelépés a kényszerpihenő után, és most minden percét ennek szenteli. Nagyon jó a csapat, és ott akar lenni a döntőben - mondom el a fél igazságot, amivel apa egyenlőre megelégszik.

 

A város felfedezése anya első kívánsága, és mi sem bánjuk apával, hogy a külföldit alakítjuk anyu mellett, fotózkodunk, és hűtőmágnest vásárolunk. A város szinte minden nevezetességét meglátogatjuk, és jól kifáradva érünk haza, de még vacsora közben eltervezzük, hogy holnap a Central Parkban fogunk piknikezni. Hogy kicsit bevonjam Őket az itteni életembe, megkérem Tinát, hogy csatlakozzon hozzánk, és így talán Tyler után sem fognak annyira érdeklődni.

 

Másnap a délelőtt hamar eltelik. Reggelizünk, Mia dolgait rendezgetjük, bepakolunk egy táskát, hogyha hirtelen a kórházba kellene mennem, majd előkészülünk a piknikre. Tinával a parkban találkozunk, ahol megjelenik Roy is, aki hozza a formáját, így nagyon jó hangulatban telik a délutánunk.

- Úgy ennék egy kis fagyit - sóhajtom, és pocakomra simítom a kezem, ahol Mia kifejezetten aktív ma. Biztos vagyok benne, hogy tetszik neki, hogy ennyit nevetünk körülötte.

- Hozzak neked drágám? - Kérdezi azonnal apa.

- Dehogy - rázom a fejem. - Megyek én, úgyis mozognom kell egy picit, kezd kényelmetlen lenni, hogy itt ülünk a fűben. - Bár egy vékony pléd le van terítve, de az nem sokat javít a föld kényelmetlenségén. - Sietek vissza - mondom még úgy mellékesen, de senki sem figyel rám, mert Tina éppen valamit hevesen gesztikulálva magyaráz.

Lassan sétálok, és mosolyogva figyelem a gyerekeket, akik gondtalanul játszanak a hatalmas területen. Annyira jó rájuk nézni, hogy azt kívánom bárcsak én is ilyen könnyed és jókedvű lennék mint Ők.

Sóhajtva érek oda a fagyis standhoz, ahol kikérem a kedvenc jégkrémemet, majd visszafelé indulnék, de ahogy megfordulok, Tylerrel találom szemben magam.

- Szia - köszönök rá, de nem értem miért teszem, csak tovább kéne sétálnom.

- Beszélnünk kell - lép felém, és nagyon komolyan néz rám.

- Most nem alkalmas - rázom a fejem.

- Az elmúlt néhány napban folyamatosan kereslek - áll meg nagyon közel hozzám. - Lesz olyan időpont az előrelátható jövőben, ami alkalmas lesz számodra? - Kérdezi egy kissé dühösen, ez pedig arra enged következtetni, hogy valóban úgy érzi igazságtalanul bánok vele, amikor minden rendben lehetne közöttünk, ami reményre ad okot.

- Itt vannak a szüleim - bökök a nevető társaság felé, akik nem veszik észre Tylert. - Nem akarom ezt a szemük láttára megbeszélni - suttogom.

- Megérdemlem, hogy meghallgass - mondja keményen.

- Tudom, Tyler - bólintok. - Holnap el kell mennem a bútorokért, amiket Mia szobájába rendeltem. Ha ráérsz gyere oda, körülbelül háromkor végzek az üzletben, aztán beszélhetünk - ajánlom fel, és úgy érzem ez a helyes lépés. Igaza volt Tinának, ha ezek után sem fog tetszeni, amit mond nekem, akkor még mindig lezárhatom a dolgot kettőnk között, de így nem hagyok kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mi lett volna ha meghallgatom Őt. Nem akarok megválaszolatlan kérdéseket, ha visszatekintek a múltba.

- Ott leszek - bólint Tyler, majd látom rajta, hogy közelebb lépne, hogy legalább megöleljen, de megáll a mozdulatban, nagyot sóhajt, és mielőtt magamra hagyna még ennyit mond: - Holnap.

 

Amikor még aznap késő este felhívom Tinát, és elmesélem neki, hogy mi történt velem a parkban, amíg Ők mit sem sejtve beszélgettek és falatoztak, a barátnőm teljesen bepörög.

- Büszke vagyok rád - mondja. - Tudom, hogy nehéz volt látnod Őt, de örülök, hogy ennyire higgadtan és megfontoltan kezelted ezt az egészet. Ha a mondandója után is úgy érzed, hogy nem tudsz vele lenni, akkor segítek mindenben, amiben csak szeretnéd. Lehet szó bosszúhadjáratról, csínytevésekről és minden egyébről - kuncog a telefonba, és én is elmosolyodom.

- Köszönöm, hogy mellettem állsz - motyogom a telefonba.

- Ez csak természetes - csicsergi vidáman. - Anyukádékat lefoglaljam, amíg Tylerrel vagy? - Kérdezi figyelmesen.

- Megköszönném - sóhajtom megkönnyebbülten, mert egy hatalmas gondot vesz le ezzel a vállamról.

- Miért nem mondtad el nekik, hogy mi a helyzet? - Érdeklődik. - Majdnem elszóltam magam előttük ma.

- Nem akartam, hogy rosszat gondoljanak Tylerről, mert lehet, hogy az egész alaptalan - válaszolom őszintén.

- Ez nagyon úgy hangzik nekem, mintha te is inkább affelé hajlanál, hogy félreértés történt - mondja óvatosan.

- Nem tudom Tina - dőlök hátra az ágyamon. - Csak azt tudom, hogy abban igazad volt, hogy megérdemli az esélyt arra, hogy elmondja, amit szeretne, és ha úgy ítélem meg, hogy nem tudok együtt élni azzal, amit mond, akkor tényleg végeztünk. De meg akarom adni neki az esélyt, hogy megmentse a kapcsoltunk, mert én is szeretném - vallom be. - Annyira szeretem Őt Tina, hogy elmondani sem tudom. Amikor együtt vagyunk minden mozdulatából süt a törődés és a szerelem. Dühös voltam, amikor tudomást szereztem Rubyról, és a harag irányította minden szavam, de így utólag visszagondolva, képtelen vagyok elhinni, hogy valaki egy ilyen szerelmet csak úgy meg tudna játszani - töprengek el.

- Biztos vagyok benne, hogy holnap észszerű magyarázattal fog szolgálni, és minden rendben lesz közöttetek - veszi át a szót ismét Tina.

- Remélem - sóhajtom, és valóban így gondolom.

 

A reggel hamar felvirrad, pedig nem alszom sokat éjszaka, amióta Tyler nincs mellettem. Hiányzik mellőlem, és egyszerűen nem tudom magam kényelembe helyezni nélküle.

Anya reggelit készít, majd vidáman újságolja, hogy Tina telefonált, és szabadnapot vett ki, hogy megmutathassa nekik, New York külvárosát, ahol a szülei még mindig élnek. Csak mosolygok, és hálát adok az égnek, hogy ilyen fantasztikus barátnőm van. Nélküle nem sikerült volna fenntartanom a látszatot Tylerrel kapcsolatban.

Nem szeretek hazudni a szüleimnek, de ha elmesélném, hogy mi történt, akkor most valószínűleg nem engednék, hogy találkozzak Vele, én pedig akarok. Nagyon akarom, hogy minden rendben legyen.