Jégszív - 15. Fejezet

Az utolsó lépés

　

- Jó reggelt, bébi - rekedtes hangján köszönt, mint egy hónapja minden reggel, amióta a sérülése miatt kénytelen volt haza jönni, és egy csókot nyom a tarkómra.

Tegnap volt az utolsó munkanapom a szülés előtt, szóval végre pihenhetek egy kicsit, mielőtt megérkezik a hercegnőm, aki minden időmet le fogja kötni. Tyler élvezi, hogy teljesen kisajátíthat magának, de jövőhéttől már könnyített edzésmunkát végezhet a csapatánál, és van egy olyan érzésem, hogy ez jelenleg sokkal jobban izgatja, mint hogy én itthon fogok ülni, és a babaszobát szépítgetem majd.

- Jó reggelt - mosolygok, amikor érzem, hogy a pici babám is megmozdul. Annyira imádom amiért ilyen jó baba, és tudok tőle pihenni.

- Alig várom már, hogy élőben is lássam a hercegnőmet - motyogja még mindig álmosan, nekem pedig végérvényesen letörölhetetlenné válik a mosoly az arcomról.

Ma reggelre kaptam időpontot a nőgyógyászomhoz, és amikor ezt Tyler megtudta, kijelentette, hogy jönni akar velem. Arra várt, hogy tiltakozni fogok, de csak bólintottam egyet, és folytattam az evést. Mostanában folyamatosan eszek, és olyan mintha minden falat a mellemre és a fenekemre rakódna. Komolyan hatalmas vagyok az eredeti önmagamhoz képest, de ugyanakkor szerencsés is vagyok, mert a bőröm jól bírja a kiképzést és engedelmesen nyúlik a felszedett kilók után. Remélem ez nem is fog változni, mert nagyon nem szeretném, ha csupa terhességi csík díszítene.

Tudom, hogy nem kellene aggódnom miattuk, de Tyler még nem látott pocak nélkül, és amikor majd visszanyerem az eredeti formám, azt szeretném, ha tetszenék neki. Nem mintha most panaszkodna, mert tudom, hogy nagyon is tetszik neki, amit lát, és ami még nagyobb magabiztossággal tölt el, hogy ki is fejezi ezt.

Azt már nagyon hamar megtanultam Tylerről, hogy imád megérinteni, és szereti ha fizikai kontaktus van közöttünk, amikor beszélgetünk, vagy tévét nézünk, vagy bármit csinálunk. Mindig csak finom érintésekkel kezdődik, simogatja a pocakomat, lop egy-egy csókot, de aztán mindig elkalandozik a keze a testemen. Arra is rájöttem, hogy inkább fenék-barát, és imádja tapogatni azt a testrészemet, de amióta a mellem a terhesség hatására megnőtt sokszor kapom rajta, hogy csak bámulja őket, mint egy kamasz.

- Ugye tudod, hogy nem lesznek ekkorák, miután szültem?! - Kérdeztem egyszer kuncogva, amikor rajtakaptam, hogy elveszett a látványban.

- És ez itt? - Húzott magához, mindkét kezét a fenekemre csúsztatva, és egy kicsit megszorította az említett testrészemet, hogy tudjam mire gondol.

- Hát eredetileg kisebb, de ha nagyon szeretnéd ezt a méretet, akkor azon tudok dolgozni, de a melleimmel sajnos nincs mit kezdeni - néztem rá komolyan, de közben kacérkodva közelebb bújtam hozzá. - Ezek itt - néztem le a lányokra -, gyárilag vannak beállítva.

- Gyárilag? - Nevetett fel jókedvűen.

- Ó igen, és jobb ha most hozzászoksz a gondolathoz, hogy miután szültem sem lesz lapos hasam, vagy feszes, kerek fenekem. Nem lesz modell alkatom, szélesebb lesz a csípőm a szülés miatt, és... - folytattam volna még. Felsoroltam volna minden félelmem, de egy csókkal belém fojtotta minden aggodalmamat.

- Te vagy a legtökéletesebb nő a világon - súgta a számba akkor, és talán akkor tudatosult benne, hogy mennyi negatív gondolat járkál bennem a testemmel kapcsolatban. Azóta folyamatosan bókol és próbál megerősíteni abban, hogy nem csak elég jó vagyok számára, hanem egyenesen tökéletes.

Azzal persze tisztában vagyok, hogy nem vagyok világszépe, de ha Ő tényleg annak lát, akkor nekem az tökéletesen megfelel. Csak hálás lehetek, amiért ezt gondolja, és igyekszem elhinni amit mond, mert egy olyan pasi mellé, mint Tyler, bizony kell az önbizalom.

- El fogunk késni, ha nem mászunk ki az ágyból - szusszan fel mögöttem a kidolgozott testű félistenem, de nekem nem akaródzik megmozdulni.

- Én jól elvagyok - puszilom meg a karját, amin a fejem pihen.

- Én is - nevet fel -, de látni akarom a hercegnőt.

Két apró mozdulat az egész és máris fölöttem van. Egy hosszú jó reggelt csókot nyom a számra, majd kiugrik az ágyból és a fürdőbe megy. Hallom, hogy megnyitja a zuhanyt, és már attól totál kész vagyok, hogy arra gondolok, hogy a víz végigfolyik a testén. Komolyan megölnek ezek a hormonok.

Nagyon szeretnék vele lenni a víz alatt, de nem vagyok elég bátor hozzá. Tyler még nem látott meztelenül, én pedig nem is tervezem, hogy ilyen hatalmas állapotomban mutassam meg neki a bájaimat.

Arra kapom fel a fejem, hogy egy szál fehér törölközőt a derekára tekerve lép vissza a szobába, és egyáltalán nem zavarja, hogy gyakorlatilag kigúvadt szemekkel bámulom minden mozdulatát. Sőt mi több, mielőtt kihúzná az egyik fiókot, amit kiharcolt magának, lazán ledobja a fehér textilt, és egy szál semmiben, magabiztosan gyűjtögeti össze a ruháit, amit fel szeretne venni.

Felnyögök a látványra és a fejemre húzom a takarót, mert annyira be vagyok indulva, hogy még egy pillantás és ráugrom. Mélyeket lélegzek, és próbálok semleges témákra gondolni, hogy lenyugtassam magam, de amikor érzem, hogy az ágy megmozdul mellettem kissé kétségbeesek.

- Bébi - kezdi együttérzéssel, de olyan önelégült a hangja, hogy legszívesebben megütném érte.

- Mondd, hogy legalább már felöltöztél! - Gyakorlatilag ezzel igazolom, amit nyilvánvalóan tud, de nem érdekel. Nem félek hangosan is kimondani, hogy totál odavagyok érte.

- Nem éppen - mondja, és próbál bejutni a takaróm alá.

Nincs nehéz dolga, hamar közel férkőzik hozzám, aztán már csak azon kapom magam, hogy teljes pompájában az oldalamnak feszül, én pedig akaratlanul is végigpillantok rajta. Látva, hogy milyen hatással vagyok rá, nagyon nehezen veszem rá magam, hogy a szemébe nézek, de ahogy ezt megteszem, csak nyers vágyat látok.

- Én... - kezdek el beszélni, de valójában fogalmam sincs, hogy mit akarok mondani.

Figyel egy darabig, majd megrázva a fejét, közelebb hajol, és olyan szenvedéllyel tapad az ajkaimra, hogy még a nevemet is elfelejtem. Nem érdekel semmi, csak Ő.

Néhány pillanat és ledobja rólunk a takarót, majd felfelé kezdi húzni a pólómat, de mivel nincs rajtam melltartó, ezért elkapom a kezét, mielőtt még levehetné rólam.

- Mi a baj bébi? - Néz rám kérdően.

- Nem akarom, hogy amikor először együtt vagyunk, akkor ilyen legyek - sütöm le a szemem, miközben elengedem a csuklóját, és nagyon zavarban érzem magam.

- Miért szerinted milyen vagy? - Ráncolja össze a szemöldökét, de én nem válaszolok. - Terhes? - Kérdez rá.

- Kövér - suttogom a választ erőtlenül, és képtelen vagyok ránézni.

- Bízol bennem? - Kérdez újra.

- Ez nem bizalom kérdésre - rázom a fejem.

- Bízol bennem annyira, hogy amikor azt mondom, hogy te vagy számomra a leggyönyörűbb nő a világon, akkor azt elhiszed?! - Keresi a tekintetem. - Folyamatosan fel vagyok izgulva a közeledben, és bár soha nem erőltetnék semmit, de tudom, érzem, hogy te is kívánsz engem - mondja.

- Hogyne kívánnálak... Néztél mostanában tükörbe?! - Nézek rá dühösen. - Én pedig terhes vagyok, tombolnak a hormonjaim, és gyakorlatilag minden harmadik másodpercben rád ugranék, annyira fel vagyok húzva folyamatosan - mérgelődök, neki pedig egy mosoly játszik a szája sarkában.

- Bízz bennem - csókol meg óvatosan, én pedig sóhajtva engedek az akaratának.

- Ha ezek után ki mersz hátrálni a kapcsolatunkból, komolyan mondom, hogy kinyírlak - mormogom a szájába, miközben Ő már bőszen próbál megszabadítani a felsőmtől.

- Na arra várhatsz, bébi - nevet fel, de elakad a lélegzete, ahogy lekerül rólam a pólóm. Kűzdök a késztetéssel, hogy eltakarjam magam, és a hallgatása megőrjít, de aztán szinte rajongással néz a szemembe, én pedig megnyugszom. - Sosem fogsz tőlem megszabadulni - veti rám magát, én pedig nyögve jelzem neki, hogy mennyire tetszik, amit csinál.

Elveszünk egymásban, és én sem tétlenkedem, bár nem tudok olyan aktív lenni a pocakom miatt, mint szeretnék, de Tyler látszólag teljes elégedettséggel babrál velem és folyamatosan csak ad magából, ráadásul nem vár érte semmit. Olyan, mintha pusztán az a tény, hogy ennyire intim helyzetbe kerülhet velem, már kielégítené minden igényét.

Néhány perc, és meztelen vagyok, a legkívánatosabb férfival, akivel valaha dolgom volt, és minden amit érzek az teljesség, magabiztosság, és vágy, hogy végre igazán egyek legyünk. Nagyon ráérősen kiélvez minden pillanatot velem, és egyikünknek sem jut eszébe, hogy ha oda akarunk érni az időpontomra a dokihoz, akkor hamarosan indulnunk kellene.

- Olyan régóta várom már ezt a pillanatot - mondja vágytól rekedtes hangon, én pedig kis híján elveszek, amikor az utolsó lépést is megteszi.

- Ó te jó ég - nyögök fel extázisban, és még az sem tűnik fel, hogy magyarul beszéltem.

- Úgy mondd, hogy én is értsem - veszi fel a ritmust, én pedig igyekszem arra koncentrálni, hogy angolul jelezzem neki, hogy mi a helyzet. - Ugye nincs baj? - Kérdezi figyelmesen.

- Minden oké - sóhajtozok. - Jézusom, csak abba ne hagyd - szorítom magamhoz, és ajkaimmal az ajkát keresem.

Forró csókban forr össze a szánk, és a külvilág megszűnik számunkra létezni. Csak egymásra koncentrálunk, figyeljük egymás minden rezdülését, csak mi számítunk ebben a pillanatban, és az amit egymás iránt érzünk.

Képtelen vagyok tovább kordában tartani magam, és amikor már azt érzem, hogy az őrület határán vagyok, végre elönt az a jól ismert, ám de régen tapasztalt eufória, amely a beteljesülésemet jelzi. Tyler néhány pillanattal később követ, majd vigyázva rám mellém fekszik, és azonnal magához húz.

Még mindig reszket minden porcikám, és amikor a világ leggyengédebb csókját nyomja a számra, teljesen elolvadok a karjaiban.

- Szeretlek - motyogom a szájába magyarul, Ő pedig értetlenül néz rám. Elmosolyodom az arcán, majd az hüvelykujjammal végigsimítok az ajkain, aztán minden bátorságomat összegyűjtve felnézek a szemébe, és megismétlem, amit mondtam, csak mostmár angolul.

Elkerekedik a szeme, majd olyan hévvel tapad a számra, hogy a lendületével a hátamra fordít, és a matracba présel.

- Szeretlek, bébi - súgja Ő is, én pedig a világ legboldogabb emberének érzem magam.

 

Egy negyed óra késéssel érkezünk meg a nőgyógyászomhoz, akit útközben felhívtam, hogy némi dugóba keveredtünk, és azért késünk. Kegyes hazugság ez, mert azért csak nem közölhettem a dokival, hogy életem legjobb szexében volt részem, és még az ágyból is alig akart kiengedni a menő pasim, aki majdnem rávett egy második menetre a vizsgálat helyett.

- Jó reggelt - köszönök. - Elnézést a késésért, a forgalom valami borzasztó volt - panaszkodok, Tyler pedig a kezemet fogva hallgat, de a szája sarkában ott van az a hucut mosoly, amitől folyton az eszemet vesztem.

- Semmi baj - mosolyog kedvesen a doki, majd lassan felnéz a papírjaiból. - Ó, az apuka is eljött?! - Lepődik meg, és látom a felismerést a szemében, ahogy Tylert csodálja.

- Végre el tudtam jönni - bólint Tyler, és meg sem próbálja kijavítani a dokit.

- Kemény szezonunk van - tereli azonnal a jégkorongra a szót a doki, miközben int, hogy helyezkedjek el a vizsgálathoz. - Mikorra várható a visszatérése? - Érdeklődik.

- Ha lehetne én már most a jégen lennék, de az orvosok nem akarnak kockáztatni - darálja le sietve az információt, miközben elhelyezkedik mellettem, és a kezemet a sajátjába veszi. Látszik rajta, hogy jelenleg semmi más nem érdekli, mint a pici hercegnő a pocakomban, amit minden bizonnyal a doki is észrevesz, mert a tárgyra tér.

A szokásos kérdéseivel kezdünk, amikre szép sorban válaszolok, majd néhány rutin vizsgálat következik, miközben Tyler egyre többet fészkelődik mellettem. Csak mosolyogni tudok az izgatottságán, és a megkönnyebbült sóhajon, amikor a doki arra kér, hogy húzzam fel a felsőmet, és a hideg gélt a bőrömre keni.

- Nézzük, hogy van ma a kisasszony - mosolyog a doki is, majd hamarosan felénk fordítja a monitort, ahol már szépen kivehető a kislányom arca.

- Ó te jó ég! - Szorítja meg a kezem Tyler, és a hangját hallva a hercegnőm megmozdul a képernyőn, és az egyik apró kezét a szeméhez emeli, az ajkain pedig egy mosolyhoz hasonlító görbület jelenik meg. Teljesen olyan, mintha zavarában mosolyogna, mert tudja, hogy az apukája most először láthatja Őt a monitoron kersztül.

Ahogy ez a gondolat átsuhan a fejemen, a pillantásommal Tyler arcát fürkészem, de Ő tudomást sem vesz rólam. Úgy nézi azt a monitort, mintha élete szerelmét pillantotta volna meg, és félne, hogy ha szem elől téveszti, akkor eltűnik.

- Láttad, hogy mosolygott? - Kérdezi vigyorogva.

Bár nem hiszem, hogy a pici hercegnőnk tudatosan lepett meg volna minket, de a fogatlan mosolya eszméletlen édesen mutat a képernyőn, nem is beszélve a kiváltott reakcióról.

- Mert tudja, hogy végre az apukája is eljött megismerkedni vele - mondom lassan, és minden szavam a szívemből jön.

Tyler rám kapja a tekintetét, és nem törődve a doki jelenlétével, egy olyan csókban részesít, melyből tudom, hogy jól döntöttem, amikor engedtem, hogy az életünk részévé váljon. Mert tudom, hogy ha velem bármi történik, a kislányomnak mindig ott lesz az apukája, aki még a csillagokat is le fogja hozni neki az égről.