Jégszív - 20. Fejezet

Nyugalom

　

Egy gyors körbevezetést követően, és néhány észrevétellel később Tyler elismerően néz rám, míg a munkások főnöke kevésbé vidáman fogadta az észrevételeimet, de ha már Tyler ezért egy vagyont kifizet, akkor a tökéleteset érdemli, és nem azt, hogy rajta próbáljanak meg spórolni.

- Annyira menő, hogy így helyre tudod őket rakni - nevet halkan Tyler, ahogy kézenfogva az autója felé haladunk.

- Nem szeretem az ilyen embereket - rázom a fejem. - Valószínűleg így is hatalmas nyeresége van a házadon, de még az anyagokon is spórol, ami konkrétan mindennek a teteje. Ha ez az ember fogja felépíteni az otthonodat, akkor alig fog eltelni öt év, és már kezdheted is a felújítást - puffogok. - Csak úgy jelzem, hogy vannak olyan cégek az iparban, persze magasabb árkategóriában, akik ötven, meg száz év garanciát vállalnak az épületekre, amiken dolgoznak. Ez az ember csak át fog verni, és egyre több pénzt fog kérni a semmire, ismerem a fajtájukat. - Mire befejezem a beszédemet, visszaérünk az autóhoz, aminek hiába nyitom az ajtaját. Megrángatom még kétszer, majd morcosan nézek Tylerre, aki csak mosolyogva közelebb lép és a kocsinak présel.

- Először is, ez a mi házunk lesz, a mi otthonunk - mondja úgy, mintha nagyon szeretné, ha végre megérteném, hogy mennyire komolyan is gondolja velem.

- Azt akarod mondani ezzel, hogy szeretnéd, ha összeköltöznénk?! - Kotyogok közbe.

- Csak közlöm veled, hogy mi vár rád - vigyorog. - Ha nem vagy elégedett ezzel a vállalattal, felbontom velük a szerződést, csak mondd, hogy melyik céggel vegyem fel a kapcsolatot - csókol meg, majd hallom ahogy mögöttem az autó egy kattanással jelzi, hogy most már beülhetek, Tyler pedig elindul a vezetőoldal felé.

Sóhajtok egy nagyot, majd visszanézek az épületre, melynek helyén, a lelki szemeim előtt megjelenik a ház, amelyet Tylernek terveztem, és mosolyognom kell, ahogy elképzelem milyen lesz itt az életünk.

- Jó - ülök be mellé. - Még ma délután felhívunk egy másik céget, ne tegyék tönkre a házunkat - mondom, és nem nézek rá, miközben a tekintete éget. - Na indulunk már? - Pillantok rá mégis, és egy igazi fültől fülig érő, amerikai mosolyt látok az arcán. Csak felém hajol, és az ajkaimra tapad. Olyan szenvedélyesen csókol, hogy legszívesebben abba se hagynám, de sem a hely, sem az idő nem megfelelő.

- Annyira szeretlek - simítja a kezét a pocakomra, miközben a homlokát az enyémnek dönti. - Hogy van a hercegnőm?

- Minden rendben - simítok végig az arcán. - Aktív, mint mindig amikor a közelben vagy - teszem a kezem a kezére.

- Mert az apja lánya lesz - kacsint, majd elhúzódik, és elindulunk. Csak mosolygok, de nem szólok semmit a megjegyzésére.

- Faradtnak tűnsz - szólalok meg néhány perccel később, és már lassan a városban is vagyunk.

- Ellophatlak egy picit a szüleidtől? - Kulcsolja össze az ujjainkat a combomon. - Töltsd velem a délutánt és az éjszakát - kéri, és látom, hogy a saját lakása felé irányítja az autót.

- Beszélek anyával - bólintok, és előkaparom a táskám mélyéről a telefonom. Tinát hívom, aki hamar előkeríti nekem az anyukámat, aki teljsen be van zsongva, mert Tina szülei meghívták őt és apát a ma esti grillpartira, amit a jóidő miatt hívtak össze. Hamar leráz, amin nevetnem kell, de így könnyen megkapom a jóváhagyást, hogy kimaradhassak este.

- Akkor hozzád vagy hozzám? - Nevet Tyler, amikor bontom a hívást.

- Hozzád - sóhajtom a fejemet rázva, majd csatlakozom Tyler nevetéséhez.

 

Egy fél óra múlva mosolyogva bújok Tylerhez az ágyában, és semmire nem tudok gondolni, csak arra, hogy milyen jó érzés a karjaiban lenni.

- Annyira hiányzott, hogy veled aludjak - mormogom a mellkasába. - Hiányoztál - nézek fel rá.

- De csak azért mert kényelmes vagyok, mi?! - Nyom egy hosszú puszit a számra.

- Csak azért - bólogatok, és egy hatalmas fáradtság vesz erőt rajtam.

Újra elhelyezkedem, a nyakához bújok, mire kapok egy újabb puszit a fejem búbjára, majd elkezdi simogatni a hátamat, ami újabban fájni kezdett. Eddig nagyon jól éreztem magam a bőrömben, de úgy tűnik a terhesség vége már engem is meg fog viselni. Mia nem lesz nagy baba, de a szülés azért embert próbáló dolog. Remélhetőleg nem lép fel semmilyen komplikáció Mia debütálása közben, talán ezért aggódok a legjobban. Persze most minden rendben, és nem kellene ilyen negatív gondolataim legyenek, de mivel ez az első szülésem, és valójában nem tudom mi vár rám, ezért úgy érzem megengedhetek magamnak némi félelmet és bizonytalanságot.

 

A kora esti órákban ébredek fel, mert nagyon éhes vagyok. Óvatosan kimászok Tyler karjai közül, a fürdőbe megyek, hogy megmossam az arcom, és felvegyem Tyler köntösét az alvós cuccom fölé, ami mindössze a fehérneműm, és Tyler egyik meze. Imádom a köntösét, mert annyira puha az anyaga, és jó meleg is, legszívesebben elvesznék benne. A földön húzom az anyagot, mígnem a hűtő előtt rájövök, hogy nem nagyon van mit enni. Némi zöldséget találok, és tojást, így a rántotta mellett döntök, de mire mindent kipakolok megjelenik az én álmos kedvesem, akinek mosoly játszik a szája sarkában.

- Szia - ölel át, és a fejét a nyakamba fúrja.

- Felébredtél álomszuszék? - Kezdem el puszilgatni a vállát. Imádom, amikor így járkál, csak egy alsógatyában, mert szeretek hozzáérni, a bőrét érezni a bőrömön.

- Eltűntél mellőlem - csókol meg, és csak egy gyors puszira számítok, de Ő ráérősen kezd el felfedezni. A konyhapultig hátrálok, ahova hirtelen felültet, beáll a lábam közé, és olyan csókban részesít, hogy még a nevemet is elfelejtem.

Kifulladva válunk szét, de a vigyor mindkettőnk arcán ott virít. Pofátlanul boldognak érzem magam ebben a pillanatban, és nem akarom, hogy ezt bárki is elvegye tőlem.

- Hogy a fenébe tudsz így pakolgatni, amikor már majdnem egy tonnát nyomok?! - Kuncogok.

- Őrült vagy - rázza a fejét elnézően mosolyogva, majd körbenéz a konyhában, és meglátja a hozzávalókat. - Éhes vagy?

- Mint a farkas - bólogatok.

- Mit szeretnél enni? - Kérdezi kedvesen.

- Rántottát - válaszolom, miközben a karjaim még mindig a nyaka körül vannak, és a tarkóján simogatom a rövidre vágott haját.

- Reggelit vacsira?! - Húzza fel a szemöldökét, majd felnevet, amikor bólintok. - Rendelek neked minden földi jót - kacsint, majd ellép tőlem, és mindent visszapakol a hűtőbe.

- El is készíthetem - ajánlom fel. - Nem egy ötfogásos vacsoráról beszélünk.

- Nem-nem, ki tudja mikori az a tojás - rázza a fejét szórakozottan, majd visszalép hozzám a telefonjával a kezében.

Tárcsázza is a számot, majd szépen sorolni kezdi, hogy mit szeretnénk vacsorára. Nem bírom ki, hogy közben ne érjek hozzá, ezért a nyakához hajolok, és csókolgatni kezdem. Finoman szívogatom a bőrét, Ő pedig elfordítja a fejét, hogy jobban hozzáférjek. Mosolyognom kell a néma kérésen, de folytatom a kényeztetését, amit legalább annyira élvezek én is, mint Ő maga. A beszélgetés végénél jár, amikor leérek a vállához, ami annyira hívogatóan finomnak tűnik, hogy nem bírom ki, hogy ne harapjak bele. Felszisszen, pedig csak éppen megkarcolom a bőrét a fogaimmal és utána rögtön csókokkal borítom be a helyet. Hirtelen jut eszembe a sérülése, és fut át az agyamon, hogy lehet fájdalmat okoztam neki, de nincs időm aggódni ezen, mert ahogy bontja a hívást, hevesen az ajkaimra tapad.

Újabb percek telnek el, mindketten egyre szenvedélyesebbek vagyunk, és Tyler igyekszik egyre több ruhát levenni rólam, míg én örömmel engedek neki. Már csak fehérneműben ülök a pulton, amikor a kaputelefon csöngeni kezd.

- A fenébe - támasztja a homlokát az enyémnek, miközben mindketten levegő után kapkodunk. - Itt a vacsi, de azt hiszem neked kell kinyitnod az ajtót - vigyorog rám, majd jelentőségteljesen lenéz magára.

Visszaadja rám a mezét, a köntössel együtt, majd leemel a pultról, hogy aztán hátulról átölelhessen és úgy irányítson kifelé a bejárati ajtó felé. Érzem a vágyát a fenekemnek feszülni, és nem bírom ki, hogy ne sóhajtsak fel.

- Itt a pénztárcám - nyomja a kezembe útközben. - És csak hogy tudd, még nem végeztünk - csókol bele a nyakamba, majd megpaskolja a fenekemet, és kacsintva visszahúzódik a lakásba, hogy a futár ne lássa.

Temérdek étellel találom szembe magam, majd miután kifizetek egy kisebb vagyont és bezárom az ajtót, Tyler is megjelnik, hogy bevigye a vacsoránkat a konyhába.

- Te nem vagy normális - rázom a fejem, miközben a végösszeget vizslatom. - Mi a fene van azokban a dobozokban? Kaviár? - Szólok utána.

- Engedd el - veszi ki a kezemből a számlát és a pénztárcáját, ledobja a nappaliban, ahol már félig meg van terítve a dohányzóasztalon. A földre párnák vannak ledobva, és ahogy sorban előkerülnek az ételek egyre éhesebbé válok.

- Ó, Jézusom, de jól néz ki - nyelek nagyot, ahogy meglátom a még gőzölgő rántottát, és leülök enni. Képtelen vagyok kivárni, amíg Tyler is elhelyezkedik, így én már falatozok, amikor Ő leül mellém. Egy puszit nyom az arcomra, majd Ő is enni kezd.

Vacsora közben az edzésekről, és a csapatról kérdezgetem, mert tudom, hogy nagyon izgatottan várta ezt a hetet. Felcsillan a szeme, amikor mesélni kezd, én pedig élvezettel hallgatom minden szavát. Tényleg szívét, lelkét beleadja ebbe a sportba, és pont ezért ilyen sikeres benne.

Epreket falatozva hallgatom, ahogy egy csínytevésről beszél, amit a legújabb játékosuk ellen terveztek ki, amolyan beavatás céljából. Nevetek, mert ahhoz képest, hogy felnőtt férfiakról beszélünk, olyanok, mintha tizenéves kamaszok lennének.

- Köszönöm a vacsorát - hajolok hozzá, és egy finom csókot nyomok a szájára.

- Bármikor, bébi - kacsint, én pedig kissé elalélva dőlök az oldalának, hogy a fejemet a vállára hajtsam. - Fürdő velem?

- Az nagyszerű lenne - mosolygok rá.

 

Tíz perccel később Tyler hatalmas kádjában ülök, a tulajdonossal magával, és élvezem, ahogy a nedves testünk összesimul.

- Szeretlek, bébi - ölel át hátulról, majd egy kissé hátradől velem.

- Én is téged - fordítom hátra a fejem, és csak azt látom, hogy ellazultan, csukott szemmel élvezi a habfürdőt. Mosoly bújkál a szája sarkában, ami engem is mosolyra késztet. Nem akarom megzavarni a pihenésben, így egy puszit nyomok az állára, és visszafordulok, hogy kényelembe helyezzem magam a mellkasán.

Keze a hatalmas pocakomat simogatja, én pedig azon morfondírozok, hogy mennyire más lesz, amikor már Mia velünk lesz, és nem simogatja majd tovább a hasamat. Hiányozni fog ez a szokása. Annyira közel érzem most magamhoz. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire a bőröm alá tud férkőzni valaki. Annyira szeretem.