Jégszív - 5. Fejezet

Sors

 

 

 

A karácsony valóban magányosan telik, de hasznosan is egyben, mivel a sok rokonlátogatás helyett házakat tervezek az új ügyfeleimnek, valamint egy új fejlesztésen dolgozom, hogy még speciálisabbá tegyem a találmányom.

A babaváró könyv pedig annak ellenére, hogy nem indult túl izgalmasan, mégis nagyon hasznos információkkal lát el, bár azért nem állítom, hogy alig bírom letenni.

A szilveszter éjjelt otthon töltöm, mert nem igazán van kedvem kimozdulni, de nem bánom meg. Éjfélkor kimegyek az erkélyre, ahonnan a város több pontjáról is fellőtt tűzijátékokat csodálom meg, majd aludni térek.

Az év első napját sem lustálkodással töltöm, hanem pakolással, így estére a lakásban rend és fegyelem uralkodik. Este egy kellemes zuhany után, a meleg köntösömbe bújva, meg sem állok a gyerekszobáig, amely még üresen áll, a falai pedig semleges, fehér színben pompáznak. Két hét múlva esedékes a második ultrahangos vizsgálatom, valamint vár még rám néhány szűrés, hogy teljesen megbizonyosodhassak róla, hogy a babám egészséges, és tökéletesen fejlődik.

 

- Üdv a mókuskerékben - köszönt morogva Tina, amikor az új év első munkanapján bemegyek az irodába.

- Mi ez a rossz kedv? - Állok meg a pultjánál, majd vigyorogva nyújtom neki oda a csokis epreket. - Boldog karácsonyt, így utólag!

- Komolyan mondom, hogy főnyeremény vagy a főnöklottón - csillan fel a szeme.

- Nem vagyok a főnököd - rázom a fejem.

- A mai program az asztalodon van - mondja teli szájjal. - Amúgy a többiek még nincsenek bent.

- Azt még mindig nem mondtad el, hogy mi ez a rossz kedv... - nézek rá érdeklődve.

- Oké, elmondom, de nem adhatod tovább senkinek, és nem ítélhetsz el érte - kezdi, én pedig csak bólintok.

Szinte senki nincs még bent, de mégis lehalkítja a hangját, és közelebb hajol hozzám, amikor beszélni kezd:

- Az a helyzet, hogy szilveszter éjjel egy kicsit felöntöttem a garatra, mármint nem voltam részeg, de jól éreztem magam, és ott volt ezen a bulin Roy is - sóhajt. - Lényeg a lényeg, hogy eléggé egymásra kattantunk, és másnap reggel a lakásán ébredtem mesztelenül - mondja ki kerek perec, mire eltátom a számat döbbenetemben. - Tudom, hogy most mit gondolsz, és legszívesebbenn én is falba vertem volna a fejem, amikor rádöbbentem, hogy mit csináltam. Ő egy hímringyó, és sohasem fog megváltozni, én meg meg akartam őrizni a maradék büszkeségem, szóval mielőtt még felébredt volna, leléptem.

- És? - Kérdezem izgatottan, mert érzem, hogy még nincs vége a sztorinak.

- Azóta folyamatosan hívogat, én meg nem mertem felvenni a telefont, de ma kénytelen leszek találkozni vele, és fogalmam sincs mit tegyek, vagy hogy hogy viselkedjek - temeti az arcát a tenyerébe.

- Szerintem az olyan férfiak, mint Roy arra számítanak egy olyan nőtől, akivel lefeküdtek, hogy tapadni fog és kapcsolatot akar. Mielőtt még beérne, menj el a mosdóba, hozd rendbe magad egy kicsit....

- Elkentem a sminkem mi? - Kérdezi sóhajtva, mire elnézően mosolygok rá.

- Egy kicsit. Tehát a lényeg, hogy hozd a legjobb formádat, és viselkedj úgy vele, mint ahogy máskor - rántom meg a vállam.

- Csak megkönnyíteném ezzel a dolgát, neki ez a szituáció kényelmes lenne - rázza a fejét hitetlenül Tina.

- Szerintem meg enni fogja a fene. Egy olyan szoknyavadásznak, mint Roy, csak egyetlen gyengepontja van, méghozzá az egója. Ha úgy viselkesz vele, mintha a teljesítménye nem lett volna nagy szám, akkor attól meg fog őrülni - kacsintok. - Nézd Tina, tagadhatod, de látom rajtad, hogy tetszik neked Roy. Mutasd meg neki azt a független nőt, aki vagy. Hozd lépéskényszerbe - nézek rá bátorítóan.

- Én komolyan imádlak! - Ölel át a pulton keresztül. - Pocaklakóval minden oké? - Kérdezi és közben a mosdó felé indul.

- Minden rendben - mosolygok. - Csak ügyesen - kacsintok, aztán az irodámba megyek.

Beüzemelem a gépem, majd végignézek a mai menetrendemen. Nem telik el fél óra, amikor egy gyors kopogás után Tina beront hozzám, és vigyorogva áll meg az asztalom előtt.

- Leesett az álla - nevet fel, mire én is kuncogni kezdek. - Csak állt ott, és dadogott, mint egy idióta - vihog, akár egy kamasz.

- Erről beszéltem - bólintok. - A Roy-féle fickókat be kell törni - rántom meg a vállam. - De most irány dolgozni, mert az ügyfelek nem várhatnak.

- Értettem főnök - szalutál vidáman.

- Nem vagyok a főnököd - szólok utána, de már csak a záródó ajtónak motyogok.

 

Ebédszünet után még gyorsan elrohanok a mosdóba, melyet a terhességem óta szinte tízszer annyit látogatok, mint előtte, majd szedem is a lábam az irodám felé.

- Már itt van Mr Jenkins - szól oda Tina, mire magyarul elkáromkodom magam.

- Elnézést a késésért Mr Jenkins - lihegem, ahogy belépek.

- Semmi gond, Miss Horváth - fordul felém a férfi, aki eddig az ablakon bámult kifelé, nekem pedig leesik az állam.

- Tyler? - Kérdezem döbbenten, mire elmosolyodik, én pedig megrázva a fejem próbálok magamhoz térni. - Öhm... Elnézést, általában profibb vagyok, de most meglepődtem egy kicsit. Kérem, foglaljon helyet.

- Tegeződjünk, ha nem gond - ül le az asztalommal szemben lévő székre, és én is elfoglalom a helyem.

- Természetesen - bólintok, de tudom, hogy nem fog könnyen menni. Megszokás. - Miben segíthetek? - Könyökölök az íróasztalra, és egy kicsit előrébb dőlök.

- Hát, már bemutatkozni nem kell, ugye? - Mosolyog, és a gödröcskéi elvarázsolnak. - Vettem egy telket a külvárosban, és szeretném, ha otthont varázsolnál nekem rá. Bill azt mondta, hogy te vagy a legjobb - bókol.

- Azt nem tudom, hogy én vagyok-e a legjobb, de megpróbálok segíteni - mosolygok. - A legtöbb ügyfelem úgy jön be hozzám, hogy fogalma sincs, hogy milyen házat szeretne, szóval van egy pár kérdésem, ami körvonalazza az igényeket - kezdem el magyarázni, miközben igyekszem felé fordítani a számítógépem monitorját, hogy ő is lássa. - Vagy van konkrét elképzelés? - Nézek fel rá.

- Nincs konkrétum - rázza a fejét, és folyamatosan engem fürkész. - Lássuk a kérdőívet - bök a monitorom felé.

- Oké - bólintok, majd képeket kezdek neki mutogatni, és kérdéseket feltenni, de úgy válaszol, mintha egészen máshol járna. - Rendben Mr Jenkins nagyon figyeljen rám, mert csak egyszer mondom el - nézek mélyen a szemébe, és egy kicsit el is veszek a kékségben. - Ha továbbra is így méreget, és nem arra figyel, amire kellene, akkor minden tisztelettel, de vissza kell utasítanom a közös munka lehetőségét. A cégünk remek szakemberekkel rendelkezik rajtam kívül is - mordulok egy picit rá, mert a munkám szent és sérthetetlen, és nem fogom engedni neki, hogy ebbe belerondítson. Gábornak sem engedtem, neki sem fogom.

- Értem, de nem bírok addig koncentrálni, ameddig meg nem egyezünk valamiben - dől hátra a széken és a szeme se rebben a hangnemem miatt.

- Kifejtenéd? - Kérdezem én is hátradőlve, és most először tegezem.

- Harmadszor találkozunk rövid időn belül, és én nem hiszek a véletlenekben - kezdi, és én tudom, hogy ennek a monológnak nem lehet jó vége. - Ki akarom deríteni, hogy miért van ez az egész, szóval szeretnélek meghívni vacsorázni - mondja magabiztosan.

- Nem randizom ügyfelekkel - rázom a fejem azonnal.

- Nem randit kértem - vágja rá. - Csak egy baráti vacsora - emeli fel a kezét ártatlanul, és látszólag nagyon okosnak képzeli magát.

- Attól még, hogy jól bánsz a szavakkal a lényeg ugyanaz marad - hűtöm le azonnal.

- Nézd, a ház nem csak egy ürügy volt, hogy a közeledbe kerüljek, hanem tényleg szükségem van egy építészre. Billt már nagyon régóta ismerem, és kértem, hogy segítsen megfelelő szakembert találni, ő meg rögtön téged ajánlott, amikor leírtam neki, hogy mit szeretnék a telkemen látni. A neved nem túl amerikai, ezért megkérdeztem, hogy mi a helyzet veled, ő meg mesélt pár szót rólad, és összállt a kép, hogy valószínűleg rólad van szó - vallja be őszintén. - Mondtam már, hogy nem hiszek a véletlenekben, szóval szerintem oka van annak, hogy valahogy mindig hozzád vezet az utam. Megkérhetlek arra, hogy mindamellett, hogy megtervezed a házam, elgyere velem egy vacsorára? - Kérdezi meg újra.

- Attól függ...

- Mitől? - Vág rögtön közbe.

- Hogy mennyit haladunk a kérdőívvel - bökök a számítógép felé. - Ha úgy ítélem meg, hogy odafigyelsz arra, amire a következő háromnegyed órában kell, akkor a válaszom igen, ha nem viselkedsz, akkor soha többé nem hozhatod fel ezt a témát - mondom keményen, mire bólint.

- Mehet a kérdőív - vállalja el a kihívást, én pedig magamban mosolyogva fordulok a képernyő felé. - Láttam.

- Mit? - Pillantok vissza rá.

- A mosolyt - vigyorog rám.

- Kérdőív - ismétlem a szót, és nagyon nehéz megállnom, hogy ne nevessek fel. Hát az biztos, hogy még ilyen első konzultációm sem volt.

A következő percek nagyon gyorsan peregnek, és bár úgy gondoltam, hogy mínél hamarabb túl akar majd lenni a kérdéseimen, Ő mégis megfontoltan és elgondolkodva válaszol, ami nagyon szimpatikus. Néha kérdez is, és eszméletlen aranyos, ahogy koncentrál a válaszomra, én pedig arra is rájövök, hogy ha valamin nagyon töri a fejét, akkor folyamatosan a hajába túr vagy a tarkóját vakargatja. Nem tudom miért, talán a tomboló hormonjaim miatt, de ezt nagyon szexinek tartom, ahogyan a sötét farmerját és a fehér ingjét is, amit ma visel.

- Jól van, azt hiszem végeztünk mára - mosolygok, majd elmentem az eredményeket.

- Szóval? A vacsora? - Kérdezi ő is mosolyogva.

- Rendben - bólintok. - Mikor?

- Holnap este, hétkor? - Kérdez vissza, én pedig megadóan fogadom el az ajánlatát nem csak az időponttal, de az étteremmel kapcsolatban is. - Akkor ezt megbeszéltük - vigyorog elégedetten a névjegykártyámmal a kezében.

- Az aszisztensemmel egyeztess egy következő időpontot a házaddal kapcsolatban, hogy a tervezéssel is haladjunk - mondom még neki, amikor hátrálni kezd az ajtó felé.

- Mindenképpen - bólint. - Akkor holnap - villantja meg a gödröcskéit, majd eltűnik a szemem elől. Nagyot sóhajtva nézek utána, és szinte el sem hiszem, hogy belementem a vacsorába.

 

Mára már szerencsére nincs több ügyfelem, így lesz időm otthon napirendre térni a pillanatnyi elmebajom felett. Hogy végre haza indulhassak, összepakolom a cuccomat, de amikor kilépek az irodából, Tyler még mindig Tina púltjánál áll, aki egyenesen úgy néz ki, mint ha legalább Brad Pitt nézne vele farkasszemet.

- Tina én végeztem mára - mondom, de olyan mintha meg se hallaná. - Ha segítettél Mr Jenkinsnek időpontot találni, akkor te is haza mehetsz - mosolygok, de nem igazán csattan ki az örömtől, olyan, mintha transzban lenne. - Minden rendben? - Nézek furcsán. Oké, hogy Tyler jó pasi, de azért nem ennyire. És miért bámulja Őt az egész iroda?

- Minden rendben - mosolyog Tyler, Tina pedig úgy sóhajt fel, mint egy szerelmes kamasz. - Már megvan az időpontom - emel fel egy cédulát.

- Nagyszerű - bólintok. - Akkor holnap Tina - indulok el a liftek felé, és érzem, hogy Tyler a nyomomban van.

- Ugye nem bánod, ha csatlakozom?! - Lép be velem a liftbe.

- Mi baja mindenkinek? - Figyelem a munkatársaimat, amíg be nem záródik a felvonó ajtaja.

- Nem tudom - rántja meg a vállát vigyorogva, én pedig azonnal gyanakodva nézek rá.

- Hazudsz - fonom karba a kezem, amitől a blúzom a hasamra simul.

- Aranyos pocak - mondja, miközben a mosolya ellágyul, és egy furcsa fény csillan a szemében.

- Most meg terelsz - közlöm vele, mire mélyről jövő, igazi nevetést hallat. - Érdekes lesz a holnap este - kuncogok én is, mert nagyon ragályos a nevetése. A fenébe, tényleg nagyon jól néz ki ez a pasi.