Jégszív - 3. Fejezet

Ajánlat

 

 

 

Másnap reggel fáradtan és kimerülten kelek ki az ágyból, hogy aztán meg se álljak a konyháig, ahol anya éppen reggelit készít.

- Jó reggelt, édesem - nyom egy puszit az arcomra, miközben elém rak egy szendvicset.

- Jó reggelt - motyogom, és enni kezdek.

- Mesélj - ül le mellém, és megpaskolja a combomat.

- Apa? - Kérdezem, mert nem látom sehol, és nem akarom, hogy meghallja, hogy mi történt valójában. Nem tenne jót a szívének az izgalom, és az idegeskedés, szóval Ő általában a sztorik finomított változatát szokta megkapni.

- Bement az étterembe - mondja, majd felpillant az órára. - Nekem is hamarosan mennem kell, nyolctól órám van, de mesélj, mi a helyzet? - Kéri, és látom rajta, hogy nagyon aggódik.

- A konferencián nagyon rosszul voltam, és még ott New Yorkban elmentem egy orvoshoz, hogy kiderüljön mi a baj - kezdem mesélni. - A doktornő azonnal közölte, hogy három hónapos terhes vagyok, és ezek csak az általános rosszullétek.

- Ó te jó ég! - Pattan fel anya mellőlem és azonnal átölel. - Hiszen ez nagyszerű hír! Újabb unokám lesz! Miért nem örülsz? Mi a baj? - Kap hirtelen észbe, mert nem áll neki össze a kép.

- Én örülök anya, de Gábor hallani sem akar az egészről - rázom a fejem szomorúan. - Azt hiszi, hogy azért estem teherbe, mert a pénzére hajtok, és magamhoz akarom láncolni - horkantok fel nem túl nőiesen. - Mint ha szükségem lenne a nyavajás pénzére - mondom undorodva.

- Édesem, ezt a félreértést elkerülhetted volna, ha Gábor tudna róla, hogy egy életre elegendő pénzed van - vágja rá kapásból anya, és valahol ezt is vártam.

Anya szerint egy kapcsolat alapja a bizalom, és én ebben igazat is adok neki. Ő már kezdettől fogva mondta nekem, hogy nem jó ötlet azelőtt az ember előtt titkolózni, akivel azt tervezem, hogy leélem az életem.

- Az a baj anya, hogy nem ezen van a hangsúly. Gábor akkor sem akarná ezt a gyereket, ha tudná, hogy nem azért csináltam, hogy a kitartott felesége lehessek. A múltkor amikor Petrára vigyáztam annyira irritálta az a csöppség, hogy inkább egyedül ült a másik szobában csak hogy ne kelljen velünk egy légtérben lennie - kezdek el pityeregni.

- Sosem néztem volna ezt ki abból a fiúból - rázza a fejét hitetlenkedve. - Talán jobb is, hogy ez még most derült ki. Édesem, én és apád teljes vállszélességgel melletted állunk, dönts bárhogy, ránk számíthatsz - nyom egy puszit a homlokomra.

- Nagyon szeretlek anya - ölelem át. - De most mennem kell - sóhajtok. - Találkozok az ügyvédemmel, be kell mennem az irodába, hogy beszéljek a főnökkel, aztán pedig megyek a lakásba, hogy összeszedjem a cuccaimat - mondom el a terveimet, mire csak bólint.

- Én is nagyon szeretlek, édesem - szorít magához, majd mindketten indulunk a dolgunkra.

 

 

Egy héttel később...

 

- Biztos ebben, hölgyem? - Kérdezi az ügyvédem sokadszorra.

- Teljesen - bólintok határozottan. - Nem akarok Gábortól semmit. Azt mondta, hajlandó lemondani a gyerekről, nekem pedig egyáltalán nincs szükségem a pénzére - mondom határozottan. - Csak nem akarom, hogy bármi köze legyen hozzám, vagy a gyerekemhez - csúsztatom a kezem a lapos hasamra, és végszóra belép a szobába Gábor és az ügyvédje.

Minden rendben zajlik, én pedig nem vagyok hajlandó ránézni Gáborra, pedig érzem magamon a pillantását. Az ügyvédje tüzetesen átnézi a papírokat, majd ismerteti Gáborral a lényegét.

- Rendben, hol kell aláírnom? - Kérdezi, és ez az első alkalom a veszekedésünk óta, hogy hallom a hangját.

- Uram, biztos benne? - Kérdez vissza az ügyvédje. - Innen nincs visszaút. Ha ezt aláírja, akkor soha többé nem tarthat igényt a gyermekére. Nem kérheti a láthatást... - kezdi el sorolni, de Gábor felemelve a kezét elhallgattatja a férfit.

Mélyen néz a szemembe, majd győzelemittasan, minden oldalon aláírja a nyilatkozatot, ahányszor csak szükséges. Egy szót sem szólok, csak megvetően végigmérem. Ő veszít ezzel, nem én.

Miután elmennek, én még megköszönöm az ügyvédemnek a segítséget, és megkönnyebbülve indulok el a munkahelyemre, hogy beszéljek a főnökömmel a munkámat illetően. Nem vagyok hajlandó tovább Gáborral dolgozni, és ezért szeretném elérni, hogy otthonról tudjam intézni az ügyeimet. Bár tisztában vagyok vele, hogy ha azt kérném kirúgnák Gábort, de nem szeretném, hogy ha oka lenne rá, hogy bosszúhadjáratot indítson ellenem. Nem akarom, hogy bármi köze legyen hozzám, vagy a gyermekemhez.

 

Sóhajtva parkolok le az irodaház mellett, majd leállítom az autót, és éppen arra készülnék, hogy kiszállok, amikor megcsörren a telefonom. Egy ismeretlen számról hívnak, de ami igazán meglep, hogy külföldi hívásazonosítót pillantok meg a képernyőn.

- Igen, tessék, Horváth Anna - szólok bele angolul.

- Jó napot, Miss Horváth! A nevem Bill Smith, ugye emlékszik még rám?! - Hallom meg az üzletember hangját, akire még New Yorkból emlékszem.

- Igen, jó napot, Mr Smith! Miben segíthetek? - Kérdezem, és közben újra elindítom az autót, hogy a fütést működésbe hozzam.

- Tudja, én mindig megszerzem magamnak, amit akarok, és most magát akarom! - Mondja magabiztosan, én pedig csak az iránta érzett tiszteletemből nem nevetek fel. Ő egy nagy hal a mi szakmánkban. - Azt mondta, hogy ha akarom a rendszerét, akkor két lehetőségem van, vagy kifizetek egy kisebb vagyont, hogy megvegyek egy olyan rendszert, amit csak maga tud aktiválni, vagy alkalmazhatom is magát - kezdi, én pedig egyre figyelmesebbé válok. - Ezért kerestem fel most, egy visszautasíthatatlan állásajánlatom van.

- Hallgatom - mondom kimérten, de valójában ez nem is jöhetett volna jobbkor.

- Az ajánlatom New York, egy tágas iroda a cégem főépületében, egy tehetős ügyfélkör, akik alig várják, hogy munkát adhassanak Magának, egy lakás Manhattan szívében, melynek a bérleti díját természetesen a cég fizeti, valamint egy olyan összegű havi bér, amiről még a legmerészebb álmaiban sem gondolna - fejezi be és várja a reakciómat.

- Mindezt pedig azért, mert szeretné kiegészíteni a cége profilját a fejlesztésemmel - teszem hozzá.

- Úgy látom, megértjük egymást - vidul fel a hangja, mert azt hiszi, hogy nyert ügye van.

- Mindez valóban visszautasíthatatlan Mr Smith, de úgy érzem tartozom egy vallomással, hogy mindketten tisztán lássuk a képet - sóhajtok.

- Csak mondja mi a probléma, én megoldom - mondja magabiztosan.

- Terhes vagyok, Mr Smith - bököm ki, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog reagálni.

- Nézze, Miss Horváth, ha az kell ahhoz, hogy csatlakozzon a cégemhez, hogy a barátjának vagy a férjének is munkát adjak, akkor megteszem. Csak mondja mivel foglalkozik a párja, és tekintse úgy, hogy van állása. Egyéb probléma, Miss Horváth? - Kérdezi, én meg sokkolva húzom el a telefont a fülemről, és nézek le a készülékre.

- Nincs szükség erre - köszörülöm meg a torkomat. - Egyedülálló anya vagyok - mondom neki, mire egy kisebb hallgatás a válasz.

- Hanyadik hónapban jár Miss Horváth? - Kérdez újra.

- A harmadikban - válaszolok, és szinte hallom a fogaskerekeket kattogni az agyában.

- Rendben. Tehát a szülésig még van fél éve - összegzi. - Nézze hölgyem, tudom, hogy Európában a szülés utáni szabadság egy kicsit másképp működik, mint itt, de úgy érzem meg fogunk tudni egyezni. A szülés után kap hat hetet, amikor együtt lehet a gyermekével, és semmivel nem kell foglalkoznia - kezdi, de tudom, hogy most jön a fekete leves. - De aztán szükségem van a munkájára. Ezt követően heti két-három munkanap be kellene jönnie az irodába, hogy az ügyfelekkel találkozzon és egyeztessen, és mielőtt még megkérdezné, a cég bölcsödei szolgáltatással is rendelkezik, hogy a gyermek felügyelete ne legyen probléma. A hét többi napján pedig nem ragaszkodom hozzá, hogy az irodában dolgozzon - mondja, én pedig teljesen le vagyok döbbenve, hogy mennyire készséges.

- Ez az ajánlat valóban visszautasíthatatlan, Uram - motyogom.

- Ez volt a célom Miss Horváth - vágja rá önelégülten.

- Ha igent mondok, akkor mikor kell kezdenem?

- A munkaszerződése már készen áll, a lakást már kibéreltük, tárt karokkal várjuk Miss Horváth - sorolja magabiztosan. - Mínél előbb kezd, annál jobban járunk mindketten.

- Szükségem van egy hétre, hogy az ügyeimet elintézzem, illetve szeretném elolvasni a munkaszerződést, ha megoldható - váltok át üzletasszonyba.

- Természetesen, Miss Horváth - egyezik bele azonnal. - A jövő hét folyamán meg fogja kapni az iratokat. Viszonthallásra! - Közli még, majd mielőtt elköszönhetnék, lecsapja a kagylót.

Nagyon úgy tűnik, hogy az életem önmagától megoldódik. Jól esik, hogy most a sors kegyeltje vagyok, és nem nekem kell a folytatáson gondolkoznom.

- Vigyázz New York, jövünk! - Veszem elő a táskámból az ultrahangfelvételt, amit a nőgyógyászomtól kaptam, majd mosolyogva indulok el a mostani főnököm irodájába, hogy elmondjam neki a fejleményeket.