Jégszív - 4. Fejezet

Új város, új élet, új Én

　

Sóhajtva veszem tudomásul, hogy már megint reggel hét óra van, nekem pedig el kell készülnöm, és munkába kell mennem. Az új lakásomban már nagyon jól kiismerem magam, bár még egy picit minden új és idegen, illetve a cuccaim nagy része még dobozokban áll, de jól haladok a berendezkedéssel.

A reggeli rutint követően felöltözöm, magamra kapom a vastag kabátom, és elindulok a munkahelyem felé. A portás vidáman köszönt, majd jelzi, hogy a taxim az épület előtt vár, amit hálásan köszönök meg neki, ahogy minden reggel. Az út az irodáig tízenöt perc, így még van egy kis időm felébredni a pörgés előtt, ami minden nap bent vár.

Mostanában már fel sem tűnik igazán, de a kezem folyamatosan az apró púpon pihen, ami jelzi, hogy egy kis csoda növekszik bennem. Már négy hónapos terhes vagyok, a pici babám pedig tökéletesen fejlődik, én pedig boldogabb vagyok, mint valaha.

A Gáborral történtek természetesen megviseltek, de nem annyira, mint amennyire vártam. Én tényleg szerettem Gábort, és szerintem Ő is engem, a maga módján, de az utóbbi időben egyértelművé vált, hogy nagyon mást akarunk az élettől.

Amikor beérek az irodaházba a biztonsági emberek mosolyogva üdvözölnek, és utamra is engednek, amikor becsekkolok a beléptetőkártyámmal. Mindenki nagyon kedves velem, és ez pozitív érzésekkel tölt el. Egyáltalán nem bántam meg a váltást, de a szüleim nem fogadták olyan jól a költözésemet, mint vártam. Anya teljesen kiakadt, hogy mit fogok csinálni egy gyerekkel, egyedül a nagyvilágban, és bár ez a része valóban ijesztő egy picit, de én mégsem félek. Anyagilag biztos lábakon állok, mindemellett pedig egy olyan állással rendelkezem, ahol tényleg jobban fizetnek, mint azt valaha is gondoltam, illetve imádnak a gyerekek, nem hiszem, hogy pont a sajátommal nem fogok boldogulni. Ráadásul rengeteg remek szakember van ebben a városban, akik bármikor a rendelkezésemre állnak, ha bármi problémám vagy kérdésem lenne.

- Jó reggelt, kismama - köszön rám Thomas, a még reggel korán is mindig vidám munkatársam, akinek a felesége szintén várandós, így elég sok közös témánk volt az utóbbi egy hónapban, bár náluk a baba már hamarosan érkezik.

- Jó reggelt - mosolygok, majd az irodám felé veszem az irányt, ahol mosolyogva fogad az aszisztensem Tina.

- Szép jó reggelt! A mai ügyfelek listája már az asztalodon van, illetve Mr Smith kérte, hogy ma ebédelj vele, szóval egy órakor vár fent az irodájában - darálja le gyorsan, pedig megállok a pultjánál.

- Köszönöm szépen - mosolygok. - Egy kis ajándék - veszek ki a táskámból egy tábla csokit, amit már napok óta emleget, és a kezébe nyomom a lelkiismeretes munkájáért.

- Ó, Jézusom, de édes vagy, köszönöm, de ne csináld ezt többet - veszi el a csokoládét, majd nyom két puszit az arcomra, és visszaül a helyére. - El fogok hízni, ha így honorálod a munkámat - néz rám egy kicsit dorgálóan, de gondolatban már a csoki majszolásánál tart.

- Értettem - kacsintok. - Akkor mi a kedvenc gyümölcsöd? - Kérdezek még vissza.

- Az eper - csillan fel a szeme.

- Akkor ezt megbeszéltük - vigyorgok. - Szép napot Tina! Reméljük minden simán fog menni - sóhajtom, a tegnapi káoszra gondolva, amit egy elégedetlen, dühös ügyfél okozott. Szerencsére nem én voltam a célpontja, de akkor is több mint kellemetlen volt végighallgatni a hisztériát, amíg a biztonságiak el nem távolították az épületből. Minden esetre azt megtanultam, hogy ez itt Amerika, és bármi megtörténhet.

- Jó reggelt, bébi! Mondd, hogy velem álmodtál - nyit be az irodámba Roy, az ügyeletes macsó az irodában, akit még az sem rettent el a flörtöléstől, hogy terhes vagyok.

- Jobbat! - Mosolygok rá bájosan. - És a nevem Anna, használd bátran!

- Morcos vagy ma reggel - támaszkodik az ajtófélfának. - Segítsek javítani a hangulatodon?

- Az nagyszerű lenne - dőlök hátra a székemben.

- Csak egy szavadba kerül - vidul fel rögtön.

- Kimennél? Egyedüllétre van szükségem - nézek rá nagy szemekkel, mire rögtön lehervad a mosoly az arcáról, én pedig felnevetek.

- Még nem végeztünk - mondja komolyan, majd elballag, tudva, hogy ezt a csatát sem sikerült megnyernie.

- Ez sosem adja fel? - Jelenik meg Tina, és undorodva bámul Roy után, de én minden igyekezete ellenére is látom, hogy Tinának bizony tetszik, amit lát.

- Egyszer megunja - rántom meg a vállam.

- Egyébként csak szólni akartam, hogy megjött az első ügyfél - mosolyog rám.

- Rendben, köszönöm - mosolygok vissza. - Küldd csak be - kérem, és nagyot sóhajtva veszem tudomásul, hogy bár minden idegszálam tiltakozik ellene, indul a nap.

 

Mosolyogva fogok kezet a mai utolsó ügyfeleimmel, akik elégedetten távoznak az irodámból, majd nagyot sóhajtok, mert végre vége van a mai napnak. Imádom a munkám, de egy idő után kimerítő tud lenni, mert rengeteg koncentrációt igényel.

Elégedetten pakolom össze a cuccaimat, mert egy igen termékeny napon vagyok túl, majd elindulok kifelé, de meglepve tapasztalom, hogy Tina pultjánál egy kisebb csoportosulás vár rám.

- Sziasztok! - Köszönök mosolyogva, ahogy melléjük érek.

- Anna, Ő itt az én gyönyörű feleségem Hannah - húz maga mellé egy igen csak pocakos, élettel teli nőt Thomas.

- Örvendek, már nagyon sokat hallottam rólad - nyújtom a kezem, de ő nem törődve vele, átölel, és ad egy puszit az arcomra.

- Én is - mosolyog, majd körbenéz. - Megyünk akkor?

- Ó, Anna, te még nem tudsz róla, de van egy hagyományunk - kezd bele Tina. - Nem messze innen van egy nagyon tuti hely, ahol minden hónap utolsó péntekjén összejövünk, hogy kicsit lelazuljon a társaság, és bár tudom, hogy te nem ihatsz, de ma karaoke est van, így a hangulat garantált, és eszméletlen finom gyümölcsleveik vannak. Tudom, hogy hónap közepe van, és későn szóltunk, de december van, meg tudod az ünnepek... - magyaráz aranyosan, én pedig képtelen lennék nemet mondani erre.

- Tényleg nagyon finomak a gyümölcslevek - bólogat Hannah is és közben Roy is mellénk csapódik.

- Oké, menjünk - adom meg magam, és az ötfős társaságunk el is indul.

Egyébként Thomas és Roy régi főiskolai haverok, és annak ellenére, hogy mennyire különböző a személyiségük, mégis nagyon jó barátok, sőt, ha minden igaz, akkor Roy lesz a születendő baba keresztapja is.

 

Amint megérkezünk a helyre a fiúk rögtön a nem dohányzó részleg felé veszik az irányt, majd amint letelepedünk a lefoglalt asztal mellé, meg is érkezik a pincérünk. Hannah segítségével kiválasztok egy koktélt, ami különböző gyümölcslevek keveréke, és érdeklődve tekintek körbe. A szórakozóhely nagyon igényes, tágas, és rendelkezik egy kisebb tánctérrel, valamint egy színpaddal is. Az asztalok egy megemelt részen vannak, így a táncoló tömeg feje fölött tisztán lehet látni, hogy mi történik a színpadon.

- Mindjárt kezdődik a karaoke - dörzsöli össze a tenyerét Roy. - Egy duett velem? - Néz rám a szemöldökét húzogatva.

- Felejts el - rázom a fejem.

- Olyan ünneprontó vagy - forgatja a szemét. - Bátor jelentkező? - Néz körbe az asztaltársaságon.

- Egyedül maradtál haver - vigyorog Thomas.

- A dalom után szerelmes leszel belém - mondja nekem magabiztosan. - Na, megyek feliratkozok - pattan fel, én meg csak a szememet forgatom rá.

- Mindig ilyen? - Sóhajtok fel, mire mindenki felnevet.

- Általában - mondja Thomas - de nem kell vele foglalkozni. Még új vagy, de amint belátja, hogy esélye sincs nálad, akkor lenyugszik, és normális lesz - nyugtat meg.

Kellemesen elcsevegünk, aztán a karaoke bajnokai ellepik a színpadot, mi pedig az első perctől kezdve nagyon jól szórakozunk.

- Hello mindenkinek - halljuk meg végül Roy hangját, majd megjelenik a színpadon is. - A mai dalomat a legszebb kismamának szeretném küldeni, aki nem hajlandó eljönni velem randizni, és nem hölgyeim, mielőtt még pánikba esnének, nem az egyém a baba. Tudom Hannah, hogy te is itt vagy, de foglalt vagy, szóval remélem megértesz - rántja meg a vállát, Hannah pedig nevetve bújik Thomashoz. - Szóval a dalom Annának szól, remélem tetszeni fog - kacsint, majd elindul a zene.

A dal, Meghan Trainor legújabb dala, amelynek címe No, én pedig rögtön felismerem. Mindannyian nevetve hallgatjuk, ahogy darálja a szöveget az olyan férfiakról, akik mindenféle sablon szöveggel próbálnak a nők bugyijába jutni, de be kell vallani, hogy Roynak nem csak humora, de elég jó hangja is van.

- Köszönöm, köszönöm! - Hajol meg a végén. - Reméljük Annának is tetszett, szurkoljatok nekem! - Produkálja magát, aztán elindul az asztalunk felé. - Na? - Néz rám reményteljesen.

- Hallottam már jobbat is - húzom az agyát.

- Jó, kész, feladtam. Főzni nem tudok, úgyhogy végeztünk egymással - legyint csalódottan, majd levágja magát a székére.

- Lehtünk barátok - veregetem meg a vállát engesztelően.

- Biztos vagy benne? - Kérdezi nagyon komolyan.

- Igen - bólintok.

- Akkor ideje vadásznom - kacsint, majd ismét otthagyja a társaságunkat, hogy a pultnál csajozzon tovább.

- Hímringyó - néz utána utálkozva Tina.

- Hát az biztos, hogy hamar továbblépett - nevetek fel. - Viszont azt hiszem én is megyek fiatalok. Kellemes ünnepeket! - Mosolygok rájuk, majd minden tiltakozásuk ellenére elköszönök tőlük.

Jövő héten csak csütörtökön fogunk találkozni, ugyanis a hét első három napját a karácsonyi ünnepek miatt szabdnapként megkaptuk a vezetőségtől. Ez lesz az első karácsony, amit egyedül töltök, vagyis helyesebben szólva, kettesben a pocaklakómmal. Fura lesz, talán kicsit magányos is, de mindenképpen nagyon izgalmas. Legalább haladni fogok a babaváró könyvemmel.

Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, ahogy kifelé tartok a szórakozóhelyről, és próbálom ügyesen kerülgetni az embereket, de szerencsétlenségemre pont előttem különbözik össze két részeg férfi, én pedig látom, hogy nem tudok biztonságosan elmenni mellettük. Lökdösődni kezdenek, és az egyikük felém hátrál, majd ahogy lendíti a kezét, már várom, hogy a mozdulat közben engem is eltaláljon, de hirtelen két erős kar ragad meg hátulról, a lábam elemelkedik a talajtól, és biztonságos távolságba kerülök a verekedéstől.

- Jól vagy? - Hallom meg az ismerős hangot magam mögött, mire döbbenten fordulok hátra. - Vagyis jól vagytok? - Mosolyog rám kedvesen Tyler.

- Szia! Igen, köszi - dadogok döbbenten, majd visszapillantok a két dulakodó férfira, akiket már a kidobó emberek kezelésbe is vettek.

- Még mindig a konferencia? - Néz le rám, de csak megrázom a fejem.

- Nem, de ez egy hosszú történet - sóhajtom, majd látom, hogy tiszta az út a kijárathoz. - De éppen indultam. Még egyszer köszönöm a segítséget.

- Kikísérlek - int a fejével, majd elindulunk kifelé. - Taxi? - Kérdezi, amikor kiérünk.

- Igen - bólintok.

- Szívesen hazaviszlek, itt parkolok nem messze - ajánlja fel.

- Kedves tőled, de maradj nyugodtan - mosolygok rá, és a szórakozóhely felé intek.

- Szívesen elviszlek - erősködik.

- Oké, figyelj, hét vége van, én meg fáradt vagyok, szóval a legegyszerűbb, ha őszinte leszek - sóhajtok, ő meg elvigyorodik, a gödröcskéi pedig életre kelnek. - Életemben most látlak másodszorra, és bár úgy látszik valahogy folyton sikerül megmentened, attól még azt sem tudom, hogy ki vagy. Tehát a lényeg, hogy taxival fogok haza menni, te pedig szépen visszamész szórakozni. Értjük egymást? - Nézek fel rá kimerülten, és összébb húzom magamon a kabátomat.

- Értjük egymást, de ha még egyszer összefutunk, akkor adnod kell egy tisztességes esélyt legalább arra, hogy rendesen bemutatkozzak - nyújtja a kezét, amit én eli is fogadok.

- Megegyeztünk - mosolyodom el.

- Rendben, vigyázz magatokra! - Nyitja ki nekem a taxi ajtaját, majd kacsintva rám zárja, megfordul, és visszamegy az épületbe.

Annyira helyes ez a pasi a gödröcskéivel és a világoskék szemeivel, hogy szinte nem is értem magam, miért utasítottam vissza az ajánlatát. Nem is beszélve a magas termetéről, a széles, izmos vállairól, és a sötétszőke, kusza hajáról, amibe egy igazi élmény lenne beletúrni.

Nagyot sóhajtva figyelem az elsuhanó utcákat, és jól esik, hogy bűntetlenül álmodozhatok egy ilyen jó pasiról, mint Tyler. Új város, új élet, új Én.