Az első - 18. Fejezet

 

 

Igazság [Ádám]

 

 

- Megölték - dadogja, én pedig sajnálatot érzek szegény nő iránt, de közben nyugalom járja át a testem, mert tudom, hogy Maja még egyben van.

- Maja, el kell menned onnan - mondom sürgetve. - Bújj el valahova, a kollégák úton vannak.

- Kösz az infót s*ggfej - nevet fel egy férfihang - megígérem, hogy gyors halála lesz a kislánynak, de előtte még alaposabban felfedezem a csinos kis testét. - Nevet fel hátborzongatóan. - Majd elmesélem miről maradtál le!

- Meg foglak ölni - jelentem ki hidegvérrel, de közben annyira szorítom az íróasztalt, hogy megreccsen a fa a kezem alatt.

- Sok sikert - mondja még, és a hangján hallom, hogy nagyon nyeregben érzi magát. Egy pillanattal később megszakad a hívás, én pedig legszívesebben üvöltenék mérgemben, de az irodában túl sokan figyelnek, nekem pedig profin kell viselkednem.

- Tomi - kiabálok, mire azonnal megjelenik mellettem. - Ki a f*szom az a Szimat? - Kérdezem türelmetlenül.

- Kerekes Bence, egy éve van nálunk - válaszol rögtön, és érzem rajta, hogy ha a kezei közé kaparintja, akkor azt megemlegeti az az áruló. Pont annyira megdöbbent, mint én, amikor meghallotta Maja szavait.

- Mindent tudni akarok róla - adom ki az utasítást, mire bólint, majd sarkon fordul, és indul is, hogy minél gyorsabban haladjunk. - Kiértek már a kollégák? - Kérdezem türelmetlenül a velem szemben ülő hölgytől, aki a kapcsolattartásban segíti a rendőrséget.

- Igen, uram - válaszol azonnal. - Két halott, és tizenhárom sérült. Az elkövetők már nincsenek a helyszínen, de több tanú is arról számolt be, hogy egy eszméletlen lányt tuszkoltak be az autójuk hátsó ülésére, majd hatalmas sebességgel hajtottak el - darálja le.

- Figyelem! - Emelem fel a hangom, mire elcsendesül az iroda. - Szerezzék meg a biztonsági felvételeket a benzinkútról, majd adjanak ki országos körözést a gépjárműre. Az autópályán telepített kamerákon keresztül kövessék őket, ameddig csak lehet, tudni akarom, hogy hol hajtanak le a sztrádáról. Valamint Kerekes Bence és Fehérvári Maja mobiltelefonját próbálják meg bemérni. Gyerünk! - Adom ki az utasításokat, majd amint befejezem, mindenki mozdul is.

- Ádám, az irodámba - hallom meg a felettesem hangját.

- Főnök... - próbálom meg lerázni magamról.

- Most - csattan a hangja, én pedig kénytelen vagyok követni. - Ajtó - veti oda, majd leül a székére, és várakozóan néz rám, de én inkább állva maradok, várva, hogy mit akar. - Mi a fenét keres itt?

- Fehérvári Maját elrabolták - mondom türelmetlenül. - Éppen azon fáradozunk a kollégákkal, hogy megtaláljuk, még azelőtt, hogy bármi komoly baja esne.

- Tudom, hogy mi a helyzet. Én azt kérdeztem, hogy maga mit keres itt? - Ismétli a kérdést.

- Ez az én ügyem, Maja pedig az én tanúm - mondom kimérten.

- Milyen kapcsolat van maguk között? - Kérdezi, mire értetlenül nézek rá. - Pontosítom a kérdést, létesítet szexuális kapcsolatot a hölggyel?

- Magának ehhez semmi köze - csattanok.

- Válaszoljon - kiabál rám.

- Nem - adom meg magam. Talán most ez a lehető legjobb taktika. Minél gyorsabban kikerülök a karmai közül, annál hamarabb végezhetem a munkámat.

- Ennek örülök - bólint. - Más sem hiányzik, mint egy per a nyakunkba - sóhajt nagyot, de én csak megrázom a fejem. - Miért nem otthon lábadozik Ádám? Megfelelően képzett embereink vannak, ezt maga is tudja. Minden rendben lesz, maga nélkül is meg tudjuk ezt oldani - teszi hozzá békülékeny hangnemben.

- Uram, én tisztelem magát, soha nem szegültem ellen egyetlen parancsának sem, azt hiszem nem lehet panasza rám - kezdem higgattan. - De ez az én ügyem, és megígértem annak a lánynak, hogy nem engedem, hogy bántódása essen - próbálom meg figyelmeztetni, hogy bármi lesz a válasza, én akkor is a saját fejem után fogok menni. Hirtelen kopogás hallatszik, majd azon nyomban nyílik is az ajtó.

- Elnézést, de fejlemények vannak - mondja sürgetően Tomi.

- Kérem - nézek a felettesünkre.

- Rendben, szabad kezet kap, de mindenről tudni akarok - bólint határozottan, én pedig azon nyomban kifelé veszem az irányt. Tudom, hogy megértette, hogy itt többről van szó, mint egy egyszerű nyomozás, és hálás vagyok neki, amiért nem faggat, hanem engedi, hogy tegyem a dolgom.

- Mondd - intek Tominak.

- Itt van Kerekes aktája - nyom a kezembe egy mappát, amit már az asztalomhoz érve böngészni is kezdek. Gyorsan átfuttatom a szemem a személyes adatain, majd olvasni kezdek a tanulmányairól, végül az is kiderül számomra, hogy 16 évesen volt egy rendőrségi ügye kábítószer birtoklása miatt, de végül próbaidőre bocsátották.

- Uram, a gépjármű, amivel az elkövetők a benzinkútról távoztak, eltűnt az autópályáról - hallom meg az egyik kolléga hangját, mire azonnal felkapom a fejem.

- Hol hajtottak le?

- Az utolsó telepített kamerát követően, ahol még látszanak, két lejárat van - magyarázza azonnal. - Az egyik Debrecen, a másik Nyíregyháza felé.

- Azonnal vegyék fel a kapcsolatot a helyi erőkkel - pattog a hangom. - Ellenőrizzék mindkét utat, és állítsák meg a gépjárművet - mondom, majd Tomihoz fordulok. - Mi a helyzet a bűnszervezet tagjaival?

- Miután megműtöttek, és Maját behoztuk az irodába, egy megszervezett akció keretében egyszerre kaptunk el minden fejest, akik azóta előzetes letartóztatásban vannak.

- Kerekesnek volt lehetősége beszélni valamelyikkel?

- Nem, kétlem - rázza a fejét. - De megyek, elkérem a jegyzőkönyvet - fordul sarkon azonnal.

Nem hiszem, hogy ez a kis zöldfülű magától kezdett volna akcióba. Tudni akarom, hogy ki áll emögött, mert akkor tudni fogom, hogy hol van Maja. Nem veszíthetem el Őt, hiszen még az enyém sem volt igazán.

- Uram - hallom meg a kapcsolattartó hölgy hangját. - A debreceni akció vezetője a vonalban - mondja, én pedig azonnal beszélni kezdek vele, egy gyors bemutatkozást követően.

- Mi a helyzet? - Kérdezem.

- A gépjárművet megállítottunk. Az autóban egy 36 éves büntetlen előéletű férfi ült. Állítása szerint még az autópályán, körülbelül száz kilométerre innen egy lerobbant autót talált, és mivel az egyik férfi nagyon hevesen gesztikulált, Ő megállt, hogy segítséget nyújtson. Ahogy kiszállt az autóból fegyvert fogtak rá, majd arra kényszerítették, hogy autót cseréljenek, és Ő tovább haladjon Debrecen felé - magyarázza.

- Hány embert látott?

- Két férfit, és egy igen kába nőt, akit egyik autóból áttettek a másikba - válaszol azonnal.

- Értem - felelem. - Szükségem van az autó adataira, és a rendszámára.

- Már megvan, futtatom a keresést - válaszol a kolléganő mellőlem.

- Rendben, köszönöm az együttműködést - mondom még a férfinak, majd bontom a hívást.

- Ádám - hallom meg Tomi hangját, aki rohanva érkezik vissza az irodába.

- Mondd - kérem azonnal.

- Kerekes nem volt bent egyetlen előzetes letartóztatásban lévő barátunknál sem, de az elmúlt két hétben sorozatosan találkozgatott egy nővel - lihegi, majd várakozó arcomat nézve folytatja. - Fekete Petra.

- Most arról a nőről beszélünk, aki azon a buszon ült a gyerekével, amelyikkel Maja is Pest felé utazott?!

- Igen - bólint. - És kettőt találhatsz mi a leánykori neve - mondja, mire azonnal az asztalomhoz lépek, kinyitom Bence aktáját, és meglátom feketén-fehéren.

- A nővére?

- Igen, testvérek - bólint. - Nézd, Fekete Árpád a kihallgatások alkalmával mindig nagyon önelégült volt, és folyamatosan arra célozgatott, hogy azzal, hogy Őt lekapcsoltuk, még semminek sincs vége - utal a férfira, akinek a tetoválását Maja lerajzolta. - Mi van, ha tévedtünk? Mi van, ha nem is ez a férfi áll minden mögött? Mi van, ha csak azt akarták, hogy ezt higgyük? Ez a nő folyamatosan jelen volt. Minden megfigyelésünk alkalmával ott volt, bár tény és való, hogy a háttérben. Azt hittük, hogy csak egy áldozat a férje játszmáiban, de mi van, ha Ő az, aki mindent irányított egész idő alatt?

- A k*baszott életbe! - Csapok az asztalomra. - Bedőltem neki - mérgelődök. - Amikor megállítottuk a buszt, és átvizsgáltuk, a kutyák azonnal megtalálták a drogot nála, Ő pedig zokogva, a síró gyerekével az ölében azt mondta, hogy nem volt más választása, hogy muszáj volt ezt megtennie. De amikor kérdeztem, hogy ki kényszerítette, akkor nem volt hajlandó válaszolni. Természetesen a férjére gyanakodtam, de nem volt bizonyítékom, ameddig Maja meg nem mutatta a rajzot a tetoválásról - magyarázom nagyon idegesen.

- Uram - szólítanak meg. - Bemértük Kerekes Bence telefonját - darálja, mert látja, hogy ma a türelem az utolsó dolog, ami megvan bennem.

- Hol van?

- Egy budapesti lakásban - válaszolja.

- Tomi, szervezz meg egy akciót - adom ki az utasítást. - 10 perced van - mondom kimérten, de nem vitatkozik velem.

Az asztalomhoz lépek, leveszem a kötést, amelyik a karomat rögzíti, majd magamra veszem a golyóálló mellényemet, aztán a fegyveremet is a helyére teszem, és indulásra készen várom, hogy Tomi jelezzen.

- Ádám, jobb lesz, ha itt marad - hallom meg a felettesem hangját, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.

- Nem kérheti ezt tőlem - rázom a fejem.

- A kollégák tájékoztattak róla, hogy halálosan megfenyegette a gyanúsítottat. Maga az egyik legjobb nyomozóm, nem hagyhatom, hogy meggondolatlanul cselekedjen - rázza a fejét.

- Ennél jobban ismerhetne - mondom, és komolyan megsértve érzem magam.

- Nem akarok komplikációkat - köti az ebet a karóhoz. - Maga itt marad.

- Uram... - próbálok tiltakozni.

- Ez az utolsó szavam, kérem a fegyverét - mondja, én pedig kénytelen vagyok teljesíteni a parancsát.

Lerángatom magamról a mellényt, majd leülök az asztalomhoz, és minden, amit tehetek, hogy várom a fejleményeket. Tomi még egy utolsó pillantást vet rám, de aztán indul is, én pedig csak reménykedni tudok, hogy minden rendben lesz.