Az első - 8. Fejezet

Sziasztok!

Elnézést kérek a késői feltöltésért, de sajnos nem állt módomban korábban hozni. Ez, egyfajta átvezető rész, így túl sok izgalomra nem számíthattok, de ígérem, hogy hamarosan jön egy kis akció!

Addig is további szép hetet!

 

Jó olvasást,

Aida

 

 

Klisé

 

 

Éles fényre ébredek, ami nagyon bántja a szemem, így automatikusan fordulok a másik oldalamra. Nem tudom még túlságosan koordinálni a mozgásomat, így felelőtlenül ejtem le a kezem, melyre egy nyögés a válasz.

- Csak óvatosan - morog rám egy mély, álomittas hang, mire hirtelen érzékelem a helyzetem.

Lassan nyitom ki a szemem, és megnyugodva látom, hogy az övé csukva van, így nem láthatja rajtam, hogy fülig pirultam. Olyannyira közel vagyunk egymáshoz, hogy érzem a bőrömön a meleg levegőt, amit kifúj. Az egyik keze a fejem alatt van, míg a másik közénk szorulva fekszik a lepedőn. Csupasz bőre, és izmos mellkasa rögtön szemet szúr, mire hirtelen nézek le magamra, de szerencsére rajtam van minden ruhadarab, amit reggel viseltem, egyedül a cipőm hiányzik. Ó édes Istenem, vajon mennyit aludtam?

Tekintetem visszakúszik a markáns arcára, és minden kis szegletét jól megvizsgálom a bőrének. A mostanában oly divatos borosta, amit a férfiak nagy része hord, elfedi a vonásainak nagy részét, de így is jól kivehető az arcformája. Kissé szögletes áll, erős állkapocs, szépen metszett orr, hosszú szempillák, melyek a szeme alatt lévő puha bőrre simulnak, most, hogy csukva van a szeme. Nem túl széles a homloka, és kusza sötétbarna haja van, ami a feje tetején valamivel hosszabb, mint oldalt. Most, hogy ilyen közelről figyelem az is feltűnik, hogy a bal szemöldöke alatt egy szinte alig látható sebhely van.

Önkéntelenül emelem fel a kezem, és már majdnem hozzáérek, amikor tudatosul bennem, hogy mit is csinálok. Azonnal visszahúzom a kezem, és megfordulva elhúzódom tőle, majd kiülök az ágy szélére, és a kezeimbe temetem az arcom.

Elment az eszem! Azt sem tudom már, hogy mit csinálok. Nem szabad túl közel kerülnöm hozzá. Meg kell tartanom a két lépés távolságot. Egyáltalán miért aludtunk egy ágyban? A fenébe is, egyáltalán hol vagyok?

Nagy nehezen föltápászkodom, és az ablakhoz lépek, amin könyörtelenül ömlik be a délutáni napfény. Leesik az állam, amikor megpillantom a pedáns, egyenes sorokba rendezett szőlőtőkéket a domboldalban, és végkép elvesztem a fonalat, hogy hol lehetek. Ameddig a szem ellát sehol egy másik ház, csak ez, amelyiknek épp az ablakában állok. Hivatalosan is elvesztem.

- Jó reggelt, vagy délutánt? - Hallom meg a rekedt hangot magam mögött, mire lassan megfordulok.

Két kézzel a hajába túr, majd tenyerét végighúzza az arcán, és próbál éberebben nézni rám, több-kevesebb sikerrel.

- Valami olyasmit - biccentek neki, de fogalmam sincs mit mondhatnék még. Annyi kérdésem van, és minden válasz nála van. Vajon hajlandó lesz velem ma beszélni? Megérdemlem, hogy tudjam, hogy mibe keveredtem.

- Ha kimész a szobából, jobbra az első ajtó a fürdő - mondja, miközben kimászik az ágyból, és a testét csupán egy fekete alsónadrág takarja.

Nem tehetek róla, de tekintetem azonnal megakad az ágyékán. Tudom, hogy ez ébredés után a pasiknál normális, de még sohasem láttam ilyet korábban. Tudom, hogy szánalmas vagyok, hogy ennyi idősen még ilyen tapasztalatlan vagyok, de akkor is ez van. Érzékelem, hogy követi a pillantásom, és lenéz magára, mire az arcomba szökik a vér. Ó, te jó ég! Elpirultam. Nem akarom, hogy lássa a vörös fejem, így azonnal hátat fordítok neki, és újra a tájra koncentrálok.

- Öhm... - köszörüli meg a torkát. - Megyek veszek egy gyors zuhanyt, aztán készítek valami kaját, ha szeretnéd, addig a tied lehet a fürdő. - Mondja már magabiztosabban, mire csak bólintok, és hallom, hogy nyílik, majd záródik a szoba ajtaja.

A szomszédos helyiségben csobogni kezd a víz, én pedig végre felengedek, és meg merek fordulni. A szoba sarkában megpillantom a táskám, amelyből kihalászom a szükséges dolgaimat, tiszta fehérneműt, pólót, és egy melegítő nadrágot, valamint a pipere táskámmal kezdek bíbelődni, amelynek a cipzárja valamilyen oknál fogva nem akar engedni az akaratomnak, és nem akar kinyilni.

- A mosdó alatti szekrényben van tiszta törölköző - hallom meg a hangját, mire akkorát ugrok, hogy sikeresen a fenekemre huppanok. - Jól vagy? Nem akartalak megijeszteni.

- M-minden rendben - mondom dadogva, ahogy felnézek rá. Csak egy fehér anyag van a csípője köré tekerve, ami lazán lóg rajta, miközben a még kissé nedves mellkasa csak úgy duzzad az izmoktól. A fenébe, ennek a pasinak az összes kocka megvan a hasán, nem is beszélve arról a fránya 'V'-alakról a csípőjénél. Édes Istenem, nagyon szexi!

- Kösz - tápászkodok fel, és elrohanva mellette bezárkózom a fürdőbe.

Hogy a jó fene vinné el! Megint elpirultam. Mekkora klisé ez az egész! Adott egy félisten, és a kislány, aki meg van döbbenve a látványon. Rosszul vagyok magamtól. Hogy van rám ekkora hatással? Miért?

Tényleg távol kell tartanom magam tőle. Nem fogom engedni, hogy még egyszer hülyét csináljon belőlem.

 

Nagyot sóhajtva nézek a tükörbe, és egy nagyon fáradt arccal találom szembe magam. Jó lesz egy kicsit felfrissülni, és erőt is kell gyűjtenem, hogy leszámoljak a pirulásokkal.

Lekapom magamról a ruhákat, majd belépek a zuhanykabinba. Szinte azon nyomban felszisszenek, mert eszméletlen hideg a zuhanytálca. Ádám komolyan jéghideg vízben zuhanyozott? Elment ennek az esze?

Óvatosan engedem meg a csapot, majd egy kellemes hőfokra állítom a vizet, és élvezem, hogy ellazul a testem. Fárasztó délutánom lesz, ezt már előre érzem, de muszáj kicsikarnom a válaszokat Ádámból.

 

Nem tudom mennyi idő telik el, de éppen a fogamat mosom, amikor kopogtatásra leszek figyelmes.

- Igen? - Kérdezem teli szájjal, mire halk nevetést hallok válaszul.

- Kész a kaja - mondja kedvesen. - Remélem szereted a rántottát.

- Fél perc és kész vagyok.

- Siess, mert melegen a legfinomabb - adja a tudtomra, mire megforgatom a szememet. - Tea vagy kávé? Esetleg még van narancslé is. - Érkezik még a kérdés.

- Kávé - adom meg a választ, majd gyorsan kiöblitem a számat, és késznek nyílvánítva magam, a koszos cuccaimmal és a táskámmal a kezemben kinyitom a fürdő ajtaját.

Egyik karját az ajtófélfának támasztva áll velem szemben, és a hosszú szempillái alól néz le rám. Nem mozdul, én pedig nem fogom újra eljátszani az elaléló kislányt, szóval kibújok a karja alatt, és visszamegyek a szobába, ahol ébredtem. Elpakolom a tegnapi ruháimat, miközben folyamatosan érzem magamon a pillantását.

Gyorsan felkapok még a lábamra egy zoknit, mert nincs papucsom, és nem szeretnék felfázni, majd ismét elindulok felé. A fürdővel ellenkező irányba int, én pedig egyúttal a házban is körbenézek.

Összesen három nagyobb helyiség van, a szoba, ahol aludtam, a fürdő, és egy konyha, ami egybe van nyitva egy nem túl nagy ebédlővel, ahova egy kanapét is beszuszakoltak a hatalmas síkképernyős tévé elé. A házhoz tartozik még egy kicsi előszoba, ahonnan a konyha nyílik, de mindössze ez minden, amiről beszélhetünk. Igazából attól függetlenül, hogy csak ennyi helyiségről van szó, jó az elosztása a lakásnak, szépen, talán egy kissé férfiasan van berendezve, de nagyon otthonos, és valahogy tágasnak hat.

- Hogy iszod a kávét? - Töri meg újra a csendet, amikor helyet foglalok a pultnál, ahova a tányérokban oda van készítve a rántotta, aminek eszméletlen jó illata van.

- Kicsi kávé, sok tej, és legalább három kiskanál cukor - magyarázom. - Utálom a kávé ízét - teszem még hozzá, majd ismét az előttem lévő tányérokra koncentrálok. - Melyik az enyém?

- A bal oldali - tolja elém a tányért, majd a földarabolt paradicsomot is közelebb teszi hozzám, míg végül megkapom a kávémat is. - És ez nem kávé, ez kávés tej - fintorog.

- Feketén iszod mi? - Kuncogok. Mindenki, így fintorog a szokásomon, aki feketén issza az éltető nedűt.

- Igen - mosolyodik el, majd megkerüli a pultot, és leül mellém. - Jó étvágyat!

- Neked is - biccentek - és köszönöm. - Nézek rá hálásan.

- Nincs mit - mondja, és olyan a hangsúllya, hogy tudom, tényleg nem vár cserébe semmit.

 

Csendben eszünk, majd segítek neki elmosni a koszos tányérokat, evőeszközöket, és az edényeket, amiket használt. Amikor kész vagyunk nekidőlök a pultnak, karba fonom magam előtt a kezemet, mire várakozóan néz rám.

- Beszélnünk kell - mondom szigorúan, mire elmosolyodik.

- Üljünk le - int a kanapé felé, mire el is indulok.

Az ülőalkalmatosság két sarkába ülünk le, én pedig felé fordulva felhúzom az egyik lábamat, majd beletúrva a még mindig vizes hajamba próbálom kitalálni, hogy mit kérdezzek először.

- Elmondod, hogy mibe keveredtem bele? - Találom meg a megfelelő kérdést, ami talán arra készteti majd, hogy mesélni kezdjen.

- Nézd, nem mondhatok neked semmi konkrétat - rázza meg a fejét. - Nem befolyásolhatom a vallomásodat semmilyen plusz információval, de ha a megfelelő kérdéseket teszed fel, akkor válaszolni fogok - magyarázza kedvesen. - Én tudom, hogy mit keresek, tudom, hogy láttál valamit, ami hasznos számomra, az ügy számára, de nem világíthatok rá, hogy konkrétan ki az, vagy mi az, amire kíváncsi vagyok - fejezi be, majd várakozóan néz rám.

- Azt hiszem értem - bólintok. - De a fenébe is, annyi minden történt velem, hogy azt sem tudom hol kezdjem - túrok a hajamba idegesen.

- Nézd, nincs túl sok időnk, - mondja a vállát megrántva - de nem muszáj minden kérdésre választ kapnod ma. Kezd azokkal az információkkal, amikre a leginkább kíváncsi vagy, és ha utána bármikor eszedbe jut valami, amit még tudni akarsz, vagy amit esetleg elmondanál nekem, akkor Én itt leszek - mondja, mire bólintok, és már tudom is, hogy mi lesz az első kérdésem.